A honlap írásaiért, valamint a blog bejegyzések koordinálásáért Asaf Braverman felelős. Mindezen túlmenően Asaf felelősséget vállal a ggurdjieff.com oldalon megjelenő véleményekért, amelyek a Negyedik út szisztémával kapcsolatban szerzett saját tapasztalatain, valamint az ősi bölcsesség tanulmányozásán alapulnak.
Gurdjieff Ősi Bölcsesség bárkája tovább hajózik…
J.G. Bennet | William Nyland | Lord Pentland
Gurdjieff és Ouspensky halálát követően a tanítványok Washingtonban valamint New Yorkban legjobb tudásuk szerint tovább folytatták a Negyed Út alapelvekkel való kísérleteket, vizsgálódásokat. Amerika ebben az időben éppen a II. Világháború utáni időszakba lép, amelyet a formák lebontása, valamint a hippi mozgalom megjelenése jellemez. Egy olyan évtizedről van szó, amely megérett az ezotériára. Gurdjieff tanítványa, William Nyland teremti meg a kapcsolatot az új generációval, ezzel reagálván a háború utáni világban az egyre inkább teret hódító materialista értékrendre.Alexander Francis Horn
William Nyland körébe tartozik Alexander Francis Horn, színházi tanár, drámaíró. Horn a Negyedik útról többet J.G. Bennet New York-i csoportjában, a Gurdjieff Alapítványban, valamint személyesen Rodney Collintól tanul, akihez Mexikóba személyesen is ellátogat. Collin halálát követően Horn elégtelennek találja a Gurdjieff Alapítvány állapotát (amely akkor intézményesült az alapítója nélkül), és azt javasolja, hogy Lord Pentland oszlassa azt fel. Horn megalapítja a Minden Lehetőség Színházát, és a Negyedik Út alaptanításait színpadi munkájába is beágyazza. Horn módszerei kemények, arra kényszerítve a diákokat, hogy dolgozzanak saját magukon azáltal, hogy nyomásnak teszik ki magukat, valamint, hogy ő maga is nagy elvárásokat támaszt irányukban. Angol nyelvű darabjaiban („In Search for a Solar Hero” és a „Pondering of a Citizen of the Milkyway”) a hatvanas évek eszméit foglalja össze; ideákat, amelyek nem tudnak teljes mértékben megvalósulni abban az évtizedben. Mindezekeken keresztül Horn-nak mégiscsak sikerül lefordítani, majd átadni Gurdjieff tanításait a következő új generáció számára. Horn csoportját San Franciscó-ba költözteti, ahol összeismerkedik Sharon Ganz színésznővel, akit aztán feleségül is vesz. A Minden Lehetőség Színháza vezetését végül is Sharon veszi át tőle, rákényszerítve ezzel Horn-t, hogy térjen vissza New York-ba. Ahogy a „virág gyermekei” átalakulnak egy anyagilag egyre sikeresebb baby-boom generációvá, a hatvanas évek szellemisége elhal. Alexander Horn tanítása „kettészakad”, felesége egy aktívabb szerepet vállal a csoportokkal, míg a tanítványok egy kisebb csoportjával Horn folytatja a munkát egészen 2011-es haláláig.Robert Earl Burton
Robert Burton 1967-ben csatlakozik San Franciscó-ban a Minden Lehetőség Színházához. Életét Alexander Horn munkájának szenteli, amely során megtanulja a Horn által továbbadot Negyedik Út alapelveket, valamint elolvassa a Gurdjieff, Ouspensky valamint Collin által hátrahagyott kiterjedt irodalmat. Burton 1969-ben elválik Horn-tól, és 1970-ben megalapítja a „Fellowship of Friends” nevű iskoláját. 1971-ben Burton a Sierra-hegység lábainál vásárol ingatlant, ahol létrehozza az iskola központját. Ezt követően kisebb központok alakulnak Carmel-ben, San Franciscó-ban, Los Angeles-ben, San Diegó-ban, majd szerte az Egyesült Államokban. Az 1980-as években elküldi tanítványait, hogy külföldön alapítsanak központokat, így az Iskola már nemzetközileg is egybegyűjti a Negyedik Út iránt érdeklődőket. Burton szakít Horn szigorú módszereivel. Tanításai alapjaként a Gurdjieff, Ouspensky és Collin által lefektetetteket alkalmazza. Az 1990-es években tanításai fokozatosan sajátos színekkel gazdagodnak, amelyben az addigi tanításokat az ősi bölcseletekkel ötvözi. Munkája és az iskola szervezetileg is nemzetközi szintre fejlődik, ezáltal egyre több tanítványt és egyre több kritikát is bevonzva – utóbbit többnyire az iskolai egykori tagjaitól. 2013-ban a Fellowship of Friends központja továbbra is a Sierra-hegység lábainál található Robert Burton irányítása alatt.„The work never belongs to anyone. The same esoteric knowledge belongs to all schools, which, in fact, are the same school.” – Robert Earl Burton
Gurdjieff öröksége a 21. században
És így ér véget a Negyedik Út vitatható, 20 századi története. Vitatható, véleményem szerint, mivel sokak szerint az már Gurdjieff 1949-es halálával véget ért, megtagadva ezzel még Peter Ouspenskytől is a Gurdjieff szellemének örököse címet (nem is beszélve arról, hogy bármilyen hitelt adnának a Nyland, Horn és Burton féle generációknak). A történelem, kétségtelenül nem egy egzakt tudomány, mivel abban minden egy történész értelmezésén és megítélésén múlik. De azok, akik érdeklődnek Gurdjieff iránt – aki már nincs köztünk – érdekesnek találhatják az ő hatását – amely továbbra is létezik – és amelynek egy kivonatát adtam ezen az oldalon legjobb tudásom szerint.
A Negyedik úttal 1995-ben találkoztam, amikor csatlakoztam Burton Fellowship of Friends iskolájához, amelynek jelenleg is tagja vagyok. 2000-ben a kaliforniai központba költöztem, ahol közeli munkába fogtam Burton-nel a tanításain keresztül. 
2007-ben kénytelen voltam egy kétéves utazásra indulni, amely során kapcsolatba kerülhettem az ősi tudások eredetével, amelyeket azt megelőzően csak elméletben tanulmányoztam. A világ minden jelentősebb ősi helyét felkerestem egészen Ázsiától, Európán, a Közel-Keleten át, Közép- és Dél-Amerikáig.
Ez a kétévnyi utazás a saját Odüsszeám volt – egy valódi találkozás az ismeretlennel/csodával – amely mindig keserédes és ugyannyi fizetséggel jár mint amennyi a jutalommal. A tapasztalat számomra – amennyire az szükséges volt – bizonyosságot hozott, mégpedig arról, hogy az ősi bölcsesség szelleme legalább annyira elérhető ma is, mint amennyire a régebbi időkben volt. A „szikra” tehát nem távozott Gurdjieff halálával, és valójában nem is akkor érkezett meg, amikor ő a színpadra lépett. De ahhoz, hogy ennél többet mondhassak, egy egész történetet kellene elmesélnem – amelynek megírása jelenleg is folyamatban van.