A „Negyedik Út” kifejezést George Gurdjieff től vette át Ouspensky. Bár a „Negyedik Út”-elnevezés a huszadik században jelenik meg először, egy ősi tradícióra utal, egy széleskörű örökségre, amit bizonyos személyek a történelem egész folyamán át gyakoroltak. Bárhogyan is nevezték munkájukat, szellemében azonos kellett hogy legyen Gurdjieff és Ouspensky „Negyedik Út”-jával.
Gurdjieff és Ouspensky a három útról
A Negyedik Út nyilvánvalóan utal arra, hogy van három másik út is. Ezek, Gurdjieff szerint a Fakír Útja, a Szerzetes Útja és a Jógi Útja. Mindegyik út ugyanoda vezet: a tudatosság felébredéséhez az emberben. Azonban mindegyik út másképpen éri el ugyanazt a célt.
A három út az emberben lehetséges három súlypontból ered. A Fakír Útja megfelel a mozgási-ösztönös embernek; a Szerzetes Útja az érzelmi embernek; a Jógi Útja pedig az intellektuális embernek. Ennek megfelelően mindegyik „út” az ember egyik központjára összpontosít, és ezáltal hozza létre a tudatosságot. Mivel a tudatosság elkülönül a funkcióktól, ezért a három út ugyanazt az eredményt hozza létre.
Ez a három út elmélete, Gurdjieff és Ouspensky szerint. A gyakorlatban azonban a munka légköre sohasem képes kizárólag egyetlen útra összpontosítani. Minden tanításnak vannak fizikai, érzelmi és intellektuális aspektusai. A valóságnak jobban megfelel, ha úgy fogjuk föl, hogy minden tanítás ötvözi mind a három utat, úgy, hogy súlypontja valamelyikben lesz.
A Negyedik Út különbözik ettől a háromtól, először is abban, hogy hangsúlyozza az igazolás szükségességét (szemben a hittel), másodszor pedig kiegyensúlyozottságában: arra törekszik, hogy harmonizálja a három központot az emberben, és túlvezesse a funkciókon a tudatosság felé. Bármely tanítás, ami ezeket az elveket követi, „Negyedik Út”-nak tekinthető, függetlenül attól, hogy mikor jelent meg a történelemben. Ez megmagyarázza Ouspensky megjegyzését a szisztémáról és a Negyedik Útról. A szisztéma, ahogyan azt ő tanította, egy huszadik századi kifejeződése volt a „Negyedik Út”-nak, ami viszont egy ősi tradíció.
Ouspensky a Negyedik Útról
Mivel a Negyedik Út egy ösvény, ezért nem könyvekből, hanem tapasztalatilag kell megérteni. Következésképp haszontalan lenne további magyarázatokat adni itt a Negyedik Útról, a már létező kötetek mellé, amiket Gurdjieff, Ouspensky és követőik írtak. Azonban nem sokat mondtak el eddig a Negyedik Útról mint tradícióról és befolyásról. Ugyanis egy tanítvány számára, aki a Negyedik Utat járja, alapvetően fontos tudatában lenni a nagyobb tradíciónak, amihez tartozik.
Ebben a szellemben hangsúlyozta Ouspensky, hogy a szisztéma nem embertől származik. Hangsúlyozta nagyobb szabású eredetét, az ősi Negyedik Út tradícióval együtt. Hangsúlyozta, hogy ha a szisztémát emberi elme találta volna ki, akkor célja, hogy az embert az emberfölötti szintre emelje; azonnal meg is hiúsulna. Az emberi elmének megvannak a maga határozott korlátai, amelyeken nem tud átugrani, és bármely szisztéma, ami arra törekszik, hogy az embert önmaga fölé emelje, az ember határain túlról kell hogy eredjen.
Kezdetben ez az „odaát” nem érinti a kezdőt. Ám egyre nyilvánvalóbbá lesz, ahogyan a Negyedik Úton halad. És az ösvényen előrehaladva a tudás és a nagyobb egésznek a tudata nélkülözhetetlenné válik, mivel a Negyedik Út Hermész Triszmegisztosz híres aforizmáján alapszik: Ahogy fent, úgy lent és ahogyan bent, úgy kint. Az ember mikrokozmosz. A benne megjelenő törvények és jelenségek azonosak azokkal, amelyek rajta kívül nyilvánulnak meg. Önismerete ezért egyenes arányban növekszik a világról való ismeretével.
Ouspensky az egységről és a sokaságról
Ouspensky, amikor a szisztémát tanította, hangsúlyozta a skála princípiumát. Az ember és a világ – a mikrokozmosz és a makrokozmosz egymást tükrözik, bár különböző skálán léteznek. Az ember ezért képes bizonyos igazságokat megtudni magáról, ha odakint megfigyeli azokat. Továbbá, mivel az ember számára nehéz látnia magát, bizonyos jelenségeket csak saját magán kívül figyelhet meg, és így vonatkoztathatja azokat magára. Az „Ahogy fent úgy lent” elve tehát kijelöli az objektív tudás felé vezető utat.
Mindazonáltal az embernek ellenőrzés alatt kell tartania kifelé irányuló érdeklődését, mert könnyen elveszhet az elméleti tudás halmozásában. Ouspensky ezért egy másik elvet is bevezetett a megfigyelésbe: a relativitás elvét. Más skáláknak és ideáknak csak annyiban van értékük az ember számára, amennyiben összefüggésben vannak a felébredésre irányuló céljával. A kisebb vagy nagyobb kozmoszokat illető tudás csak annyiban segíthet az emberen, amennyiben növeli önismeretét. Mint a rossz példa jó példájára, Ouspensky gyakran mutatott rá a modern tudományra, ami teljesen figyelmen kívül hagyja a relativitás elvét, és korlátlanul mélyed el a kisebb vagy nagyobb világokban, miközben teljesen figyelmen kívül hagyja az embert. A modern pszichológia a másik véglet felé téved el, amikor beleveti magát az ember funkcióinak tanulmányozásába, miközben figyelmen kívül hagyja az ember hasonlóságát az őt körülvevő kozmoszokhoz.
Ouspensky az önismeretről
Az ember természetes módon az öntudatlanság állapotában van. A felébredés útja ezért egyet jelent az önismeret útjával. Az „Ismerd meg önmagad” felszólítása, amit hagyományosan Szókratésznek tulajdonítanak, ténylegesen minden hiteles tanítás alapját képezi. A skála és a relativitás elveinek alapján az ember semmit nem ismerhet mielőtt nem ismeri saját magát.
Ouspensky az önismeret felé egy kettős ösvényt mutatott. Ennek egyik aspektusa az önmegfigyelés, ami arra hívja az embert, hogy figyelje meg magát különböző körülmények között, jegyezze meg, amit lát, és így fokozatosan gyűjtse össze olyan „fényképek” gyűjteményét, amelyek objektív képet mutatnak arról, hogy kicsoda is ő. A másik aspektus – mely nélkül az első hiábavaló lenne – a szisztéma ismerete. A szisztéma nagy részletességgel leírja az ember pszichológiáját. Elegendő tartamú önmegfigyelés után az önmagán dolgozó ember el tudja kezdeni megkülönböztetni amit lát a funkciók sokasága szerint, amit a szisztéma felvázol.
Ouspensky az önemlékezésről
A fent említett erőfeszítéseknek kapcsolatban kell lenniük a tudatossággal. Ouspensky rámutatott, mely ponton különbözik a szisztéma minden más pszichológiai kutatástól. A modern pszichológiával ellentétben az ember nem a funkciói kedvéért figyeli meg a funkcióit, hanem azért, hogy tudatosságot vonjon ki belőlük. Az egész tanítás erre irányul. A törvények és jelenségek egész tanulmányozásának a tudatosság létrehozására kell irányulnia. Az ember, alvásának általánosan jellemző állapotában öntudatlan. Azonban rendszeres és összhangban lévő erőfeszítésekkel föl tud ébredni és tudatossá tud válni. Az önemlékezés a tudatossá válás specifikus erőfeszítése. Az embernek minden percben és minden körülmények között emlékeznie kell önmagára. Ez az erőfeszítés arra irányul, hogy kiszakadjunk abból a képzeletbeli világból, amelyben egy pillanattal azelőtt elmerültünk, és visszatérjünk a jelen valóságába. Ouspensky ezt egy kétirányú nyílhoz hasonlította, ahol a figyelem egyszerre irányul a megfigyelt objektumra és ugyanakkor a megfigyelőre magára is. Ez egy azonnali belső átrendeződést jelent: a tudatosságnak a funkciókból pillanatról pillanatra történő kivonása.
Amikor Gurdjieff ismertette ezt az ideát, Ouspensky azonnal felismerte fontosságát, ami felülmúlja a szisztéma összes többi ideájának fontosságát. Következésképp megdöbbentette, hogy a többi tanítvány nem volt képes megfelelő jelentőséget tulajdonítani ennek, a munkában részt nem vevő emberek pedig teljesen figyelmen kívül hagyták – gyakran azzal a kifogással, hogy ők már emlékeznek önmagukra.
Ouspensky az ember helyéről az univerzumban
Ouspensky hangsúlyozta, hogy az ember spirituális fejlődése árucikk az univerzumban. A fejlődés csak azért lehetséges, mert ez a magasabb kozmoszok hasznára válik. A dolgok nagyobb szabású egyetemes rendjében már létezik egy lefelé irányuló növekedés: az univerzum örök fizikai kiterjedése; melyben a napok bolygókat szülnek, amelyek holdakat szülnek és így tovább. E széles út mellett létezik egy fölfelé tartó keskeny út az áramlattal szemben. Ez a tudatosság felé vezető út, és ebből érthető, hogy a spirituális fejlődés miért olyan ritka és nehéz.
Ouspensky ismételten hangsúlyozta a felébredés nehézségeit és akadályait. Ismételten rámutatott az úton rejtőző számos buktatóra, és valóban, számos tanítványát látta elbukni azokban. De arra tekintve, hogy mekkora itt a tét, és milyen hatalmas a jutalom, folytatta saját útját a Negyedik Út mentén, és mindent megtett, ami tőle tellett, hogy maga körül vezesse azokat, akik hajlandóak voltak követni őt.
Legutóbbi hozzászólások