Hidat építeni

A „mandorla” egy olyan geometriai alakzat, ami két kör metszetéből jön létre. A mandorlát széleskörűen használták az ősi szimbolikában. Azt a finom összemetsződést jelentette, ahol két világ érintkezik, az ember magasabb és alacsonyabb aspektusai közötti találkozási pontot.

Ouspensky a két világról

Ouspensky hangsúlyozta ennek az összemetsződésnek a fontosságát a felébredésben. Kétféle helyzetről beszélt: az ember vagy azért van alvásban, mert a magasabb központjai nem fejlődtek ki, vagy azért, mert alsóbb központjai túlságosan kaotikus állapotban vannak ahhoz, hogy impulzusakat legyenek képesek befogadni a már kifejlődött magasabb öntudattól. Az ember útja tehát a felébredés felé abban áll, hogy lerövidíti ezt a belső szakadékot azáltal, hogy hidat épít, ami az egyik világot közelebb hozza a másikhoz.

Tanára, George Gurdjieff ezt a következőképpen fejezte ki:

„Annak érdekében, hogy helyrehozzuk és állandóvá tegyük az alsóbb és a magasabb központok közötti kapcsolatot, szükséges kézben tartani és felgyorsítani az alsóbb központok munkáját.”

Az ezoterikus kereszténység ezt a belső hidat a mandorlával fejezte ki. A szimbólum szoros kapcsolatban állt Máriával, mert Mária két világ közötti csatornaként szolgált. Ő volt az átjáró, amelyen keresztül a menny megérintette a földet. Egy oltárlap Valenciából egy nyitott mandorlát ábrázol a közepén. Ez a kidolgozott fafaragvány és festmény eredetileg egy templom oldalkápolnájában volt. Ezt „A Szűzi Fogantatás Oltárának” nevezik, és történeteket, szimbólumokat ábrázol Szűz Mária életéből.
A nyitott mandorla középen eredetileg alabástrommal lehetett borítva. Az idea szimbolikus: ahogyan a fény behatol az alabástromba, anélkül, hogy áttörné, úgy termékenyítette meg a Szentlélek Szűz Máriát, szüzességének megsértése nélkül.
Más szavakkal Mária tiszta és érzékeny földi befogadója volt a mennyei impulzusnak. Ugyanezen az alapon, ha az ember képes azonosítani alsóbb központjai közül a legkifinomultabb részt, és megtisztítja azt a helytelen működéstől, akkor impulzusokat fog kapni a magasabb központokból. Azonban a Mária foganásával kapcsolatos vallási jelentésrétegek gyakran túl sűrűek ahhoz, hogy megkönnyítsék a szimbolikus értelmezést. Az ezoterikus kereszténység szimbolizmusa jobban érthető lesz, ha összehasonlítjuk különböző tradíciók hasonló mítoszaival.

Ouspensky a buddhizmusról és a kereszténységről

Az „angyali üdvözlet”, vagyis az angyal megjelenése, aki hírül hozza Krisztus elkövetkező születését, megjelenik Buddha életében is. Buddha történetében egy fehér elefánt volt az, ami alászállt a mennyből, és meghozta Maya királynőnek Gautama herceg eljövendő születésének üzenetét.

Buddha szintén csodás módon fogantatott

Anyja, Maya királynő egy fehér elefántról álmodott, ami a jobb oldalán megérintette őt. Amikor a király megkérdezte bölcseitől, hogy mit jelenthet felesége álma, a legidősebbik azt a választ adta, hogy Maya csodás módon fogant, hasonlóan Máriához.
„Maya” illúziót jelent. A királynő arról az erényéről volt elnevezve, hogy mentes volt az illúzióktól. A buddhista legendák szerint csak egy teljesen tiszta nő szülhet meg egy Buddhát.
Amint azt Ouspensky észrevette, a hasonlóság Mária fogantatása és Maya álma között túlságosan közeliek, hogy a véletlennek lehessen tulajdonítani. Az ilyen hasonlóságok a különböző tradíciók között megkérdőjelezi történeti hitelességüket.

„Abban a pillanatban, amint elkezdjük az önmegfigyelést, valami bennünk elkezdi a képzelődést, és az önmegfigyelés, ha tényleg törekszünk rá, folyamatos küzdelem a képzelődéssel.” (Ouspensky, Az ember lehetséges fejlődése)

Ha a történetek nem történetiek, akkor szimbolikusak: Maya királynő tisztasága az illúziótól és Mária szüzessége a képzelődéstől való megtisztulást jelképezi. Gurdjieff és Ouspensky folyamatosan hangsúlyozták a képzelődés minimalizálásának szükségességét, ezt nevezve meg, mint ami az önmegfigyelés fő tagadó ereje, a kifinomult energia egyik nagy elszivárgása, és a központok helytelen működésének legfőbb megnyilvánulása.
A képzelődés azonos értelmű az alvással. A képzelődéstől való megtisztulás azonos értelmű a felébredéssel.

Ouspensky töredékei

Mária és Maya története, amellett hogy a Negyedik Út ideáit szimbolikus nyelven fejezik ki, egy szélesebb körű igazságra is rámutatnak: arra, hogy a Negyedik Út valóban hatalmas, és hogy a szisztéma, amit Ouspensky tanított, ehhez mérve nagyon kicsiny.
Az emberiség ismert történelmének hátterében egy másik folyamat haladt, egy párhuzamos történelem, amit kevesen ismertek, de ami fontos célt szolgált. Ez az emberiség ezoterikus története, amelynek lényege az iskolák ősi bölcsességének megőrzése és örökségüknek megőrzése azok számára, akik a jelen korban használni tudják azt.
Érezve ennek a nagyobb tradíciónak a jelenlétét, de a vele való közvetlen kapcsolat hiányában nevezte Ouspensky a Gurdjieff munkájáról szóló beszámolóját így: „Egy ismeretlen tanítás töredékei”. Tudta, hogy csak néhány darabját birtokolta egy sokkal hatalmasabb mozaiknak, de nem tudta, merre találhatók a hiányzó darabok.
Amint az kiderül, ezek a nyílt színen voltak elrejtve: bele voltak kódolva a világ legelterjedtebb vallásainak mítoszaiba és szimbólumaiba.

„Ha a történelmet a szokásos módon vesszük, mint elkülönülő események sorozatát, akkor nem találunk bizonyítékot az ezoterizmusra. Az egyik dolog követi a másikat a felszínen, és látszólag kapcsolat nélkül. De ha tudjuk, hogy a dolgok kapcsolatban állnak, és keressük a kapcsolatokat, akkor megtaláljuk azokat a felszín mögé rejtve…” (A Negyedik Út)