Az ősi bölcsesség

Ouspensky az ezoterizmusról

Az „ezoterizmus” meghatározása: „szándékosan vagy valószínűsíthetően csak egy kis számú, speciális tudással vagy érdeklődéssel rendelkező ember számára érthető”. Ouspensky korai vonzódása az ezoterizmus iránt annak elismerését is magában hordozta, hogy „az igazság”, az „objektív tudás”, az „önismeret” és az „öntökéletesítés” nem mindenki számára való. Az ezoterizmus magában foglalja, hogy az emberiség egésze nem fejlődhet és nem javulhat. Sokkal inkább mint a magvak, a legtöbbjük soha nem bontakoztatja ki pontenciálját, és visszatér a porba, miközben csak kevesen jutnak el a kicsírázásig.
Ez magába foglalja azt is, hogy az emberiség történelmének általános folyása mögött és azzal párhuzamosan egy másik történelem szála is zajlik, amit kevesen ismernek, de jelentősége fölbecsülhetetlen. Ez az „ezoterikus” történelem szorosan kötődik a jelenhez, és arra szolgál, hogy az iskolák ősi bölcsességét megőrizze és eljuttassa azokhoz, akik a jelen korban fel tudják azt használni. Ouspenskyt idézve:

„Ha a történelmet a szokásos módon vesszük, mint elkülönülő események sorozatát, akkor nem találunk bizonyítékot az ezoterizmusra. Az egyik dolog követi a másikat a felszínen, és látszólag kapcsolat nélkül. De ha tudjuk, hogy a dolgok kapcsolatban állnak, és keressük a kapcsolatokat, akkor megtaláljuk azokat a felszín mögé rejtve…” (A Negyedik Út)

Ouspensky az ősi bölcsesség nyomában

Mielőtt Gurdjieffel és a Negyedik Úttal találkozott volna, Ouspensky eltökélt kutatásba fogott az igazság maradványai után külföldön. Bár nem tudta pontosan, hogy mit keres, határozott intuíciója volt arról, hogy mi nem lehet az, valamint arról, hogy élő emberekkel való közvetlen kapcsolat útján lehet megkapni. Az ezoterizmus iránti érzékétől vezetve Ouspensky tudta, hogy egy ilyen „igazság” nem lehet mindenki közös tudásává, és ezért nem lehet megtalálni a gondolkozás szokásos köreiben, mint például akadémiai szervezetekben, vagy elismert pszichológusok és filozófusok körében.

Ospensky a történelmi változásokról

„Például számos nagy történelmi változás látszólag a semmiből tűnt föl, előzmények és eredet nélkül… Ugyanígy a gótikus művészet látszólag a semmiből tűnt elő. Nem volt történelme, azonnal készen volt.” (A Negyedik Út)

Ouspensky gyanította, hogy léteznie kell a történelem ezoterikus vonalának, párhuzamosan az általánosan ismert történelemmel, ami megmagyarázná a fejlett civilizációk feltűnését és eltűnését. A gótikus iskolát hozta példának, a kereszténység egy áramlatát, ami a középkor homályából bukkan elő. A gótikus katedrálisokat szerinte szándékosan úgy építették, hogy otthont adjanak az ősi bölcsességnek – sokkal inkább, minthogy a keresztény hívek gyülekezeti épületei legyenek.
Mindazonáltal Ouspensky tudta, hogy el van zárva ettől a bölcsességtől, még ha egy gótikus székesegyház előtt áll is. Nem elég a könyvet olvasni, érteni is kell a tartalmát. Következésképp az ezoterizmus másik alapelve az exkluzivitás volt: az ősi bölcsességhez, amit korszakokon át egyéni közvetítők adtak át, csak egyes emberek férhetnek hozzá, akik hasonló célokkal és előkészülettel rendelkeznek.

Ouspensky a történelem előtti korról

„A prehisztorikus művészetben is, vagyis mindabban, ami több mint tízezer évnél régebbi, semmi sincs a felszínen, ami megmagyarázná a nagy Szfinkszet, például. Mind koncepciójában nagyobb, mind színvonalában magasabb, és hogy úgy mondjuk, okosabb (bár nem ez a megfelelő szó) mint bármi, amit ismerünk. Ki készítette? Miért találhatóak ilyen művészeti alkotások a sivatagban?” (A Negyedik Út)

Végtére is a történelem nagyon korlátozott időre terjed ki. Meghatározása szerint kezdetét a történeti feljegyzések megjelenése jelenti, és a mai napon végződik. Így a történelem mintegy ötezer éves, és bármi, ami ennél az időszaknál régebbi, az a prehisztorikum kategóriájába tartozik.
Ouspensky észrevette, hogy a prehisztorikus művészet, mint pl. a Nagy Szfinksz, mennyivel nagyobbszabású koncepciójában, magasabb színvonalában és mennyivel intelligensebb, mint az utána következő művészet. Ez megkérdőjelezi a kulturális evolúció teljes elméletét, miszerint az ember fokozatosan fejlődött a civilizáció hajnalától kezdve. Az ezoterizmus tehát egy ellentétes képet mutat: az emberiség egésze születése óta visszafejlődik, növekedve mennyiségben, és süllyedve minőségében; az iskolák ezoterikus öröksége azonban megerősödik azáltal, hogy egyre több kifejezési formát talál.

Ouspensky az irodalomról és a belső jelentésről

„Találhatunk olyan dolgokat, mint a nagy indiai költemények és az Újtestamentum, amik magasabb szintről származnak, mint bármi egyéb amit ismerünk. Nincs semmi hozzájuk hasonló, semmi közönséges magyarázat nem alkalmas rájuk – mindezek a dolgok teljesen egyediek. Ha elszigetelten nézik őket, feltételezve hogy nincs belső jelentésük, akkor nem lehet őket megmagyarázni. De ha a pszichológiai módszert próbáljuk alkalmazni, akkor megtaláljuk az összefüggést.” (A Negyedik Út)

Az ezoterizmus szintén feltételezi a belső jelentést: miszerint az ősi bölcsesség korszakokon át utazott azon tulajdonságának köszönhetően, hogy különböző szinteken lehet értelmezni. Például csak annak az ősi irodalomnak volt esélye megőrződni egyik nemzedékről a másikra, amelyik képes a többséghez szólni, miközben rejtett jelentést is közvetít egy kisebbség számára.
A Biblia pontosan ebbe a kategóriába tartozik. A legkülső és legnyilvánvalóbb szinten ez egy történeti dokumentum, egy nemzet küzdelmeiről és tagjainak Istennel való viszonyáról. Egy mélyebb szinten történeti események köntösét használja, az emberi bölcsesség metaforájaként, mítoszokban tanítva azt, amit a logika nem képes átadni. És egy még mélyebb szinten ez a mikrokozmosz-ember részletes pszichológiai ábrázolása, aki magába foglalja a mennyet, a földet és a pokolt.

Ouspensky a rejtett tudás megtalálásáról

Ám egy ilyen rejtett tudás kulcsai jól őrzöttek. Az ember ezt a tudást ott találja, ahol a legkevésbé számítana rá: pontosan az emberiség szeme előtt van. Az az illúziójuk őrzi meg a titkot, miszerint ők már értik, amit látnak. Fölkészületlenségük miatt elzárva maradnak tőle.
Ouspensky utazásai csak azt tették számára nyilvánvalóvá, mennyire szükséges kapcsolatba lépni felébredett személyekkel. Felismerte, hogy amíg ez nem történik meg, addig kutatása csak gyümölcstelen intellektuális vizsgálódás marad. Azonban amint az ember kapcsolatba lépett egy iskolával, az ősi tudás hatalmas tárháza nyílik meg előtte, hogy saját spirituális fejlődésére fölhasználja azt.
„Vannak az életben a tudásnak akkumulátorai. A történelem bizonyos periódusaiban bizonyos tudást összegyűjtöttek és megtartottak ezekben. Ha találunk egy ilyen akkumulátort, akkor megkapjuk a tudást. Mik ezek az akkumulátorok? Ezek iskolák, még a régi iskolák is, amelyek többé nem léteznek…” (A Negyedik Út)