A Negyedik Úttal egy könyvesboltban találkoztam. Az Internet elterjedése előtt történt egy szép napon, amikor az ember új ismereteket még a helyi könyvesboltban keresett. Kétségbeesetten kutattam az élet értelmét. A kinti és a bennem dúló káoszra kerestem magyarázatot. Meg kellett találnom az élet mélyebb értelmét, ami több mint a pénzügyi biztonság és a biológiai kényelem – vagy felhagyni az egész élettel.
A pszichológia birodalmába vetettem minden reményem. Bárcsak jobban megérthetném önmagam – gondoltam – azáltal talán minden más is érthetővé válna. A filozófia túl elméletinek tűnt, a tudomány és a metafizika túlságosan elvont, a manapság ismert spiritualitás túlságosan sóvárgó.
Az volt a szokásom, hogy időnként átfésültem a pszichológiáról szóló könyvek részlegét, amíg egy nap rábukkantam egy szokatlan névre: A Negyedik Út címmel egy orosz szerző, bizonyos P.D. Ouspenskytől. A könyv egy sor kérdésből és válaszból állt George Gurdjieff tanításán alapulva. Megfordítottam a könyvet, és a következő idézetet találtam:
“Ez az ember vagy elbizakodott,” gondoltam magamban “, vagy tényleg van valami mondanivalója.” Megvásároltam a könyvet, hogy megtudjam.
Gurdjieff és a Negyedik Út értékelése
Az első oldal első bekezdésének legelső mondata mindattól elkülönítette a könyvet, amit valaha olvastam:
“Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a legfontosabb ideák és a szisztéma alapelvei nem tőlem származnak. Főként emiatt értékesek …”
Bármi, amit korábban olvastam, valakihez tartozott: Freud pszichoanalízise, Jung analitikus pszichológiája vagy Adler egyéni pszichológiája. Megszoktam, hogy a szerző büszke a saját előadására. Mégis, itt volt egy ember, aki azzal kezdte mondanivalóját, hogy az nem a sajátja!
Ouspensky tudását George Gurdjieff révén szerezte, aki szintén elismerte, hogy a tudásának eredete sokkal régebbi és mélyebb, mint ő saját maga. A következő néhány oldalon a Negyedik Út megerősítette a rendszer mélységét, és bizonyította, hogy sokkal “szisztematikusabb”, mint bármi, amivel korábban találkoztam. Minden idea kapcsolódott egymáshoz, és minden idea támogatott egy központi témát, mint ahogy a küllők támogatják a kerékagyat.
Ez a központi téma volt az önemlékezés. Amikor a szemeimmel megláttam ezt a kifejezést, becsuktam a könyvet és csendben ültem. Tudtam, hogy megtaláltam a hiányzó kulcsot, amely feltárja a rejtélyeket bennem és kívül a világban. Tudtam, hogy rátaláltam az igazságra.
az öntanulmányozáshoz.”
Legutóbbi hozzászólások