“Miért nem birtokolja az ember az ön-tudatosságot, ha minden szükséges szerve megadatott ehhez?” Ennek oka az alvás. Nem könnyű felébredni, mert az alvásnak sok okozója van.” P.D. Ouspensky

Az első lépés az önmegfigyelés fontosságának felismerésében, hogy megértsük, hogy megannyi hang szól bennünk szüntelenül, és hogy ezek a hangok ide-oda rángatnak minket anélkül, hogy bármit is tehetnénk ez ellen, legalábbis nem a kezdetekben. Mi, mint gépezetek, leginkább reagálunk a környezetünkre, és igen kevéssé tudjuk ezt irányitani.
Gurdjieff DiagramAz egyetemi éveimből világosan emlékszem a fenti, pszichológiában ismert diagramra:
A nagy négyzet fel van osztva négy, kisebb négyzetre úgy, úgy, hogy az első, legkisebb négyzet a legnagyobb négyzet sarkában helyezkedik el csak egy kis részt foglalva el a nagyból. A második négyzet az első körül van, a harmadik a második körül és igy magába foglalja az elsőt is. Mindhárom négyzet közösen csak fél részét képezi a nagy négyzetnek úgy, hogy végül a negyedik rész maga a nagy négyzet, amely magába olvasztja a másik hármat. Ez volt a magyarázat hozzá:
1.amit tudunk önmagunkról,
2. amit nem tudunk önmagunkról, 3.
3. amit tudjuk, hogy nem tudunk önmagunkról és
4. amit nem tudunk, hogy nem tudjuk önmagunkról.
Amig megpróbáltam a diagramot a saját megértésemhez igazitani, a válasz, amivel előrukkoltam az volt, hogy nem ismerjük önmagunkat egyáltalán vagy legalábbis nagyon kevéssé ismerjük magunkat és ezáltal saját lehetőségeinket sem vagy a veszélyét annak, hogy olyasmivel kerülünk szembe, amit nem teljesen tudjuk, hogyan működik: saját emberi gépezetünkkel. Az érzés nagyon hasonló volt ahhoz az elképzeléshez, hogy hirtelen látom önmagam az oceán kellős-közepén úszkálni, nem sejtve, milyen mély a viz alattam, mi van alattam, vagy hogy mikorra várható a következő nagy vihar miközben én abban a képzelődésben ringatom magam, hogy pusztán a fürdőkádban veszem az egyik kellemes esti, buborékos fürdésemet. Abban a pillanatban még azon is meglepődtem, hogy valami bennem – egy ismeretlen rész – mindvégig képes volt életben tartan

“Az érzés, hogy nem bizhatunk önmagunkban, különböző pillanatokban érkezik el hozzánk a munkában: mint tévedés, mint kifogás, de éppen jöhet saját igazi formájában is. De ez csak később történik meg, a kezdet az önmagunk gépiességének felismerése. Mert a munkához bizonyos idő és bizonyos kitartás szükséges. Ebben a pillanatban azt kell tenniük, ami tudnak és idővel majd képesek lesznek munkájuk eredményét lemérni.” P. D.Ouspensky

Ugyanabban a pilanatban azonban, amikor felismerjük, hogy a személy, akivel együtt élünk, mióta megszülettünk, önmagünk, egy idegen, vagy legalábbis egy részünk még teljesen ismeretlen önmagunk számára, egy hang is megszólal, egy vékonyka suggalat. Ez a hang saját mágneses központunk, egy “angyal” hangja, “Isten”, magasabb központok, amely elkezdi kutatni saját tudatos forrását. Az igaz “szerető”, aki keresi szerelmét és felismeri azt a sokaságban, Hamupipőke, aki kiválogatja a jó lencsét a rossz közül… Ezek csak kevés példák arra, hogy különböző hagyományok, vallások, mitoszok és tündérmesék hogyan utalnak arra, amit a Negyedik Út önmegfigyelésnek, vagy ön-éberségnek nevez. Gurdjieff és Ouspensky a különböző részeket bennünk “ének”-nek nevezi a megannyi hangra, tetszésre vagy nem tetszésre és ellentmondásra utalva önmagunkban.

“Az ön-megfigyelés szempontjából és abból a munkából kiindulva, hogy elérjük az “egység” fogalmát, meg kell értenünk azt a folyamatot, amely az egységhez viszonyitott többségből ered. Ez egy bonyolult folyamat, és több állomása van. Jelenlegi állapotunk, az “ének” sokasága, és az egy irányitó “én”, amely felé törekszünk, közötti szakasznak több állomása van, amelyet tanulmányoznunk kell. De először is meg kell értenünk, hogy bizonyos képződések vannak bennünk, amely ismerete nélkül nem tudhatjuk, hogyan jutunk el mostani állapotunkból az egy “én” állapotáig, ha ez egyáltalán lehetséges.” P. D. Ouspensky

Az önmegfigyelés igy lassan egy folyamattá vállik, amely ahelyett, hogy megpróbálna valamilyen új tulajdonságot adni ahhoz, amit mi önmagunknak nevezünk, vagy megvátoztatna, elrejtene vagy kifényezne bármely tulajdonságot, egyszerűen csak megpróbálja eltávolitani, ami a munka szempontjából nem szükséges és igy ezen részek eltávolitása által közelebb jutunk emberi mivoltunk legmagasabb lehetőségéhez, hogy megvalositsuk saját isteni-önmagunkat ebben ez emberi ruházatban.