A Negyedik Út

Bemutatjuk A Negyedik Út

A Negyedik Út egy út – egy ösvény. Mint ilyen, csak tapasztalás útján lehet megérteni. A ‘szisztéma’, ahogyan Gurdjieff Gurdjieff és Ouspensky, bemutatták azt, egy huszadik századi kifejezése a Negyedik Útnak – de nem maga az út..Segít leírni ezt az ‘utat’ azok számára, akik előtt ez ismeretlen, jellege és milyensége megrajzolásával. Ez egy halvány mása magának az igazinak. És valóban, Gurdjieff és Ouspensky mindketten elvetni kényszerültek a rendszert, amit oly alaposan tanítottak, amikor tanítványaikat azon kapták, hogy belevesznek a rendszerről szóló üres vitáikba, feláldozva az úton való haladást. Maga a szisztéma vált akadállyá az úton.
Következésképpen, hiábavaló volna további magyarázatokkal bővíteni a szisztémáról már meglévő köteteket. Ellenben igen kevés szó esett mostanáig a Negyedik Útról, mint tradícióról – mint befolyásról. Annak számára azonban, aki járja a Negyedik Utat, elengedhetetlen fokozatosan megismerkedni azzal a nagyobb hagyománnyal, amelynek ezáltal a részévé vált – valami nálánál nagyobbhoz és magasabb rendűhöz való kapcsolódással. Alább részleteiben szólunk a Negyedik Út hagyományáról, amelynek Gurdjieffegy huszadik századi hírnöke volt.

Gurdjieff és a hermetizmus?

A szisztéma, ahogyan azt Gurdjieff bemutatta, nem ember-alkotta valami volt. Míg Freud a pszichoanalízist saját megfigyelései alapján alakította ki és Darwin saját tanulmányai alapján fogalmazta meg az evolúciót, Gurdjieff szisztémáját nem alkothatta volna meg egy ember, de még emberek egy csoportja sem, mert célja azonmód kudarcot vallott volna. Ez a cél az ember emberfelettivé emelése. Az emberi elme korlátokkal bír, amelyeket megugrani nem képes, így bármely rendszernek, amely hirdeti, hogy az embert önmagánál magasabbra emeli, az ember határain túlról kell származnia.

Ez a ‘túl’ nem kell, hogy mértéken felül foglalkoztassa a Negyedik Útra újonnan rálépőt. Magától érthetőbbé válik idővel, ahogy halad az ösvényen. Gurdjieff ezt ‘magasabb elmének’ nevezi, amely az ‘objektív tudás’ forrása. Az objektív tudás az univerzumot kormányzó objektív elvek ismeretét jelenti. Ebben az értelemben a Negyedik Út az Amint fent, úgy lent és az Amint bent, úgy kint hermetikus elveit követi: felvázolja az alapvető törvényeket, amelyek valamennyi kozmoszt irányítanak, és ez által vet fényt a mikrokozmosz emberére. Nem tartozik senkihez, nem származik senkitől és ezért senki halála által véget nem ér.

Gurdjieff ősi forrásai

Ennek megfelelően Gudjieff szisztémáját nem mint saját találmányát, hanem mint ősi hagyományt ismertette. Nem egy egzotikus összeállítás volt, amit keleti utazásai során rakott össze. Teljes formájában létezett már mielőtt találkozott vele – valóban, ezredévekkel azelőtt, hogy találkozott vele – és korról korra adták át egymásnak az emberek, akik elveit gyakorolták. Ez egy rendkívül lényeges részlet, amit észben kell tartani, amikor megközelítjük a Negyedik Utat, mivel azt korunkban természetszerűleg azzal az emberrel hozzák összefüggésbe, aki a huszadik században ismertette. Bár Gurdjieff ragaszkodhatott volna kizárólag ahhoz a tudáshoz, amit egyedül ő tűnt birtokolni, nem tette – és erre oka volt. A Negyedik Útnak, definíciójánál fogva, fentről kell erednie lefelé, máskülönben nem érne fel saját igényeihez az objektivitás tekintetében.

Amint fent, úgy lent | Amint bent, úgy kint

Amint fent, úgy lent arra utal, hogy lehetetlen az embert tanulmányozni anélkül, hogy az univerzumot tanulmányoznánk, és lehetetlen tanulmányozni az univerzumot anélkül, hogy az embert tanulmányoznánk. A fenti és a lenti egymást tükrözi és az ember önmagáról bizonyos dolgokat csak az által tudhat meg, hogy figyeli a kinti világot. Ilyenformán a Negyedik Út organikus: mindazoknak az alapvető törvényeknek a rendszerezése, amelyek az embert, a természetet és az univerzumot irányítják.
Nem szükséges, hogy az ember túl mélyen kutakodjon nagyobb vagy kisebb kozmoszokban a sajátja megértése végett. E tekintetben Gurdjieff egy további előfeltételt hangsúlyozott a Negyedik Út megfelelő használata érdekében: vagyis, az ember mindenek előtt magát tanulmányozza és a nagyobb vagy kisebb kozmoszokról szóló ismereteit csak olyan mértékben használja, ami még növeli önismeretét. A modern tudomány egészében eltekint ettől az elvtől, figyelmének középpontjába kisebb vagy nagyobb világokat állítva, miközben szem elől veszíti az embert; a modern pszichológia pedig a másik irányba téved, amikor az emberre figyelve mit sem törődik azon vonásaival, amelyek a körötte lévő nagyobb és kisebb világokkal hasonlatosak.

Ismerd (meg) önmagad

Az önmegismerésre való felhívás ősi eredetű. Az ismerd (meg) önmagad, amit hagyományosan Szokratésznek tulajdonítanak, valójában a legkorábbi lejegyzett tanításokból ered. Az önmegismerés nem hízelgő, az ember pedig bármit képes tanulmányozni, csak önmagát nem. Ám a fenti hermetikus elv alapján az, ahogy az ember önmagát elhanyagolja, alapjává lesz annak is, ahogy minden egyebet is elhanyagol. Ahhoz, hogy tényleg bármit megismerhessen, az embernek először is önmagát szükséges megismernie.
Az önmegismerést szem előtt tarva Gurdjieff bevezette a relativitás elvét: minden ismeret értéke annak az önmegismeréshez való viszonya szerint lett meghatározva. Az embernek más kozmoszokat csak önmagához való viszonyuk szerint volt szabad vizsgálnia és ugyanezen minta alapján biztonsággal visszautasíthatott bármiféle tanulmányt, amely nem volt hatással az önmegismerésre. A relativitás értékelést visz az ismeretszerzésbe és az erőfeszítések meghozatalába.

A Negyedik Út egy másik objektív aspektusa volt az Egység és a Sokféleség. “A tudás azt jelenti; mindent tudni”, mondta Gurdjieff egy ősi aforizmát idézve: “Csak egy részt tudni annyi, mint nem tudni semmit. Hogy valaki mindent tudjon, ahhoz nagyon keveset kell tudnia. De hogy azt a keveset tudja, ahhoz jó sokat kell tudnia.” Így a cél nem mindennek és a mindenségnek a tudása volt, hanem tudni azt az esszenciális ‘keveset’, ami mindenre és a mindenségre utal aztán.
A Negyedik Út végsősoron egy gyakorlati út, ami a hozzá tartozóknak a tudatosság valódi átváltozását ígéri. Nem a többet tudás útja, hanem a többé válásé. A tudás és a megértés közti szakadék áthidalásához gyakorlásra van szükség, a gyakori gyakorláshoz pedig rövidségre – átmenet képezésére a szavaktól a tettek felé. Az elnyújtott tudatosság pillanatról pillanatra zajló erőfeszítést kíván, képességet arra, hogy valaki fenn tudja tartani céljait, túl egy felvillanó vágy, vagy egy asszociációból jövő emlékezés szintjén. A gyakorlati munka szavakat használ a szavak.

Önemlékezés

Az önemlékezés híd tudás és megértés között. Ez egy erőfeszítés arra, hogy valaki tudatában legyen önmagának a jelenben, elszakadva bármely képzeletbeli világtól, amelyben egy pillanattal korábban valaki tartózkodott és visszatérni a valóságba. Ez egy pillanatnyi belső újraszerveződés: háttérbe szorítani a mechanikus gondolatokat és érzelmeket, s közben előtérbe hozni a Magasabb Tudatot – emlékezni az embernek önmagára.

Gurdjieff az önemlékezést az orosz tanítványaival folytatott egyik korai beszélgetésében ismertette, meginvitálva őket arra, hogy osszák meg, amit tapasztaltak önmaguk megfigyelésekor. Egyikük sem vette észre a legfontosabbat: hogy nem emlékeztek önmagukra.
Ouspensky, aki leírja ezt a beszélgetést, kísérletezni kezd az önemlékezéssel és így ismeri fel annak kulcsszerepét a tudatosságért való munkában.
Itt, ahogy korábban is, Gurdjieff egy régi gyakorlatot vesz kölcsön és formál át. Az Upanisadok az öntudatról, az arra való emlékezés fontosságáról, valamint az öntudat előtérbe hozásának szükségességéről írott részletes értekezések voltak. A szufik az “Istenre való emlékezést” Gurdjieff későbbi kifejezéseihez nagyon hasonló szavakkal fejtik ki. Ám az ‘Isten’ szó a huszadik századra elveszítette jelentését, túl mélyen hozzákötődve a vallási környezethez, ami megakadályozta, hogy az emberek gyakorlati módon viszonyt találhassanak hozzá. Gurdjieff lefordította a régebbi rendszereket és közérthetővé tette a modern, nyugati ember számára.

Innen a különbség a szisztéma és a Negyedik Út között: míg a ‘szisztéma’ Gurdjieff huszadik századi kifejezése, a ‘Negyedik Út’ ezen út minden korábbi és jelenlegi kifejezésének összessége – a hagyomány hosszú sora, amely az emberiség színpadán jött elő és tűnt el.

A Gurdjieff által ismertetett Utak

A Negyedik Út korábbi megynilvánulásai nem nevezték volna saját magukat ‘Negyedik Útnak’. Gurdjieff azért nevezte az általa bemutatottat ‘Negyedik Út’ néven, hogy megkülönböztesse azt, mint egyiket a négy olyan lehetséges út közül, amelyek a felébredéshez vezetnek. Mind a négy célja ugyanaz: a tudatosság felébredése, valóságossá válás, képesnek lenni Létezni. A spirituális utak azonban, amelyek ehhez a közös célhoz elvezetnek, eltérhetnek jellegükben, ahogy a különböző útvonalak, amelyek mégis ugyanoda vezetnek el.

Kerülendő a tárgyunktól való elszakadást nem bocsátkozunk bele a másik három út taglalásába. Ezek alaposan le vannak írva az Egy ismeretlen tanítás töredékeiben. Ami ellenben nem kap nagy hangsúlyt ott, az az, hogy míg Gurjieff az út három archetípusát ismerteti az ember típusai alapján, mindez csak elméletben igaz. A valóságban minden ‘út’ mindhárom út keveredése, ezek valamelyikére eső gravitációs központtal. A Negyedik Út ezektől abban tér el, hogy igyekszik mindhárom utat harmonikusan ötvözni egymással, és az ember valamennyi aspektusán egyidőben dolgozni.

Azért mondjuk, hogy ‘igyekszik’, mert ez az idea. Ennek ellenére rendszerint elindul a tanítás, mint ‘Negyedik Út’, majd fejlődése előrehaladtával valamelyik aspektust kezdi hangsúlyozni a többivel szemben. Fokozatosan érzelmi, vallásos színezetet kaphat, vagy fokozatosan egy intellektuális, elméleti színt nyer. Úgy tűnik, ez történt Gurdjieff és Ouspensky tanításával is, akik mindketten hasonló helyről indultak, ám ki-ki apránként a saját természetének megfelelő hangsúly irányába tolódott; Gurdjieff számára ez a testi mozgás volt, Ouspenskynek pedig az intellektuális párbeszéd.

Gurdjieff és az ember helye az Univerzumban

A Negyedik Út egyik alapvető vonása, amely hiányzik a legtöbb modern spirituális gyakorlatból, hogy az ember spirituális evolúciója egy nálánál nagyobb mércéhez való kötődés. Az ember nem pusztán saját hasznára fejlődik. Általánosságban nem arra szánták, hogy spirituálisan fejlődjön, hanem organikus célokat szolgál, amelyekre normál, fejletlen állapotában is alkalmas. Az evolúció egy ritka kivétel, ami nem más mint az árral szembe történő haladás, szökés az általános törvény hatása alól.

Az ok, ami miatt spirituális fejlődés egyáltalán lehetséges az, hogy ez egy magasabb kozmosz előnyére válik. Párhuzamosan az univerzális növekedés lefelé mozgásával – az univerzum végtelen fizikai terjedésével – létezik egy felfelé mozgás a tudatosság irányába, amihez kicsiny számú tudatos individum megléte nélkülözhetetlen. Ezek a széles és keskeny utak, amelyeket az Evangéliumok említenek és amelyeket Gurdjieff a mezők tölgyfáihoz hasonlít. A milliárdnyi makkból, ami évről évre terem, ugyan hány érik majd fává?

A Negyedik Út ezért definíciójánál fogva kizárólagos. Nem mindenki számára létezik. Senkinek sem hízeleg. Sem nem egy olyan ösvény, amit félszívvel is lehet járni. Ez az utolsó erőd, az út azok számára, akik minden másban csalódtak, akik kerestek és nem találtak. Ez egy út azok számára, akik elveszítették illúzióikat és túl sokat tudnak – akik tudják, hogy nincs mit veszíteniük.