Az angol “reflection” szó (magyarul: visszaverődés, tükröződés) egy latin szóból származik, és szó szerint azt jelenti, hogy “visszafelé hajlás”. Eredetileg a tükröződést jelentő szó arra utalt, hogy egy visszaverődő felület a rá eső fényt visszaverte (mint egy tükör vagy egy tükröződő tavacska). Idővel azonban e szónak a használata meghaladta annak erdeti, fizikai jelntését, így magába foglalja azt a jelentést is, amikor valaki gondolatait egy irányba összpontosítja (vagyis “elmélkedik”). Ha valami eltűnik, akkor gondolatban fel tudom idézni a lelki szemeimmel, ha elmélkedem rajta.
Az elmének az a képessége, hogy visszatükrözzön, áldás és átok is egyszerre. Átok, ha megengedjük, hogy válogatás nélkül múltbéli eseményeket idézzen fel és dagonyázzon jövőbeni fantáziákon. Áldás, mikor a visszaemlékezés erejét arra használjuk, hogy tudatos célunk fenntartására fókuszáljunk.
Ouspensky a gondolat helyes használatáról
Az elménket újjászülető erővel ruházza fel azon képessége, hogy képes gondolkodni. A tudatosságra gondolva a gondolataink a tudatosság köré csoportosulnak; a gondolat felhasználható a gondolat meghaladására. Ez teszi a felébredés folyamatában hasznossá az elmét.
Visszatükröződés a bibliai teremtéstörténetben
Tekintsünk vissza egy pillanatra a teremtésről szóló legutóbbi fejezetekre:
Májusban feltártuk a tudatosság misztikus jelenségét. Megosztottuk azokat az egyszerű sokkokat, amik napközbeni alvásunkból felébresztenek, és megfigyeltük, ahogy ezek a sokkok mind magukkal hozták az “ön-megfigyelés” világosságát.
Júniusban feltártuk, miként lehet a tudatosság állapotát meghosszabbítani. Azáltal, hogy az ön-megfigyelés fényét felhasználtuk arra, hogy megkülönböztessük, mi tartott bennünket alvásban és mi segített bennünket éberen maradni, megakadályoztuk hogy visszatérjünk az alvás állapotába. Ezt a második lépést neveztük “elkülönülés”-nek.
Ezt a két lépést a bibliai teremtéstörténet segítségével egymásba ágyaztuk. Az “önmegfigyelés” a fény teremtése volt. Az “elkülönülés” a fény elkülönítése volt a sötétségtől, a víz elkülönítése a földtől, és ezáltal a szárazföld megteremtése.
Ennél a pontnál az az élményünk, hogy két részünk van: egyrészt a kaotikus gondolataink, érzéseink és érzékeléseink, másrészt egy tudatos megfigyelő. Ez az elkülönítés még sebezhető és bármely pillanatban visszahullhat a káoszba. Ahhoz, hogy biztonságban tudjuk ezt az elkülönülést, használnunk kell elménk reflektáló, vagyis visszatükrözésre való képességét:
A Biblia szerint a nap, a hold és a csillagok nem saját fényüket sugározzák, hanem Isten fényének visszatükrözését szolgáló objektumok. Felülmúlják azt a kezdeti legyen világosság-ot, ami elindította a teremtést. Miután Isten elválasztja a világosságot a sötétségtől, kijelöli a napot, a holdat és a csillagokat, hogy fenntartsák ezt a felosztást. Isten fényének visszatükrözésével Isten teremtését tükrözik vissza.
Az elme használata a tudatosság újjáélesztésére
Míg a tudatosság fénye rejtélyesen megjelenik és eltűnik, az elme elősegítheti annak visszatérését. Kialakíthatunk olyan gondolati mintákat és hozzáállásokat, melyek támogatják a tudatosságot. Ezek válhatnak belső fényünkké; a felébredés és az alvás állapotának uralkodói, akik segítenek a benső ellentét fenntartásában, ezáltal arra vonatkozó célunkat ellenőrizzék és fenntartsák, hogy létezzünk.
Ennek szellemében, írótársaimhoz az a kérdésem: milyen gondolatok és hozzáállások segítenek az önemlékezés újjáélesztésében-fenntartásában?
Recent Comments