Az előző havi témánk, Gurdjieff a teremtésről, 1. rész, két állapotról szólt: az első állapotban tudtunkon kívül irányítanak bennünket véletlenszerű gondolatok, érzelmek és érzékletek, a másik állapotban pedig fölébredünk, és fölismerjük belső sokaságunkat.
Ezt a két állapotot a teremtés bibliai történetére alkalmaztuk, metaforikusan közelítve meg azt. Ez az összehasonlítás találónak bizonyult: a teremtés megkezdése előtt a föld sötét állapotban van, nagyon hasonlóan a mi pszichológiai alvásunk káoszához; a második állapot pedig a fény teremtése, pontosan úgy, ahogyan az önmegfigyelés fénye föltárja alvásunkat.
A legtöbb szerző egyetért abban, hogy van valami rejtélyes az önmegfigyelés fényének megjelenésében. Ha ez így van, és a fölébredés rejtélyes módon érkezik, akkor lehet, hogy épp olyan rejtélyesen el is távozik. Ezért, a fölébredés meghosszabbítása érdekében teremtés folyamatának folytatódnia kell.
Ebben a hónapban a következő szükséges lépést vizsgáljuk meg, amely nélkül a fölébredésből visszazuhanunk az alvásba.
A bibliai teremtés egy sor „elválasztással” folytatódik:

„És Isten szólt: legyen boltozat a vizek fölött, és válassza el a vizeket a vizektől…Gyűljenek össze az égbolt alatti vizek egy helyre, és tűnjék elő a száraz föld…” Teremtés könyve

Gurdjieff a teremtésrőlA bibliai teremtés történetében a második lépés a szétválasztás. Egyértelmű, hogy ez a soron következő lépés, mivel az elválasztás nem történhetett volna meg a világosság megelőző lépése nélkül (nem tudunk egy rendetlen szobát a sötétben rendbe tenni), és a szerves életet sem lehet addig megteremteni, amíg a szétválasztott vizekből elő nem tűnik a szárazföld.
Ha ezek pszichológiai igazságok metaforái, akkor hogyan jelenik meg az „elválasztás” a mikrokozmosz-emberben?

Gurdjieff az elválasztásról

„A munka abban a percben kezdődik, amikor az ember két embert kezd saját magán belül érezni. Az egyik az, akit „én”-nek nevez, és akit mások „Ouspensky”-nek hívnak… A másik ember az, aki ő valójában, az igazi Én, aki élete során csak rövid pillanatokra jelenik meg, és aki csak nagyon hosszadalmas munka után képes erőssé és állandóvá válni.” – George Gurdjieff

Gurdjieff a teremtésrőlAz önmegfigyelés fénye elválasztást eredményez. Egy sereg belső megnyilvánulást tár föl, melyek közül némelyek hasznosak, némelyek ártalmatlanok, némelyek pedig ártalmasak.
Például az olyan műveletek, amelyek felgyújtják a fényt, egyértelműen használnak a fölébredésnek. Azok a belső cselekvések, amelyek korábban alvásban tartottak, ártalmasak. A fölébredés meghosszabbítása érdekében el kell különítenünk az ártalmasat a hasznostól, és erőfeszítéseinket annak szilárd alapján kell megvetnünk, ami valóságos.
Gurdjieff hangsúlyozza, hogy ez az elválasztás kritikus percet jelent a munkában. Az ember nem képes ezt magától megtenni, mert elkerülhetetlenül becsapja magát azzal, hogy a számára hízelgő jellemvonásokat részesíti előnyben, függetlenül attól, hogy azok hozzájárulnak-e a fölébredéshez.
Mégis, ha ez az elválasztás megtörtént, az ember belső forradalmon megy át, melynek során a sok „én” korábbi kormányzatát az igazi „Én” valódi kormányzása veszi át.
Az „elválasztás” témáját szem előtt tartva, e havi kérdésem íróimhoz a következő: tudnak-e személyes példát adni olyan hamis megnyilvánulásra, amit meg kell állítani ahhoz, hogy az önemlékezés folytatódhasson?

„Az öntanulmányozás megkezdéséhez először szét kell választani magunkat. Meg kell tanulniuk elválasztani a valóságosat a képzelttől.” – Peter Ouspensky