Gurdjieff a megszabadulásról II – tudatos erőfeszítés

Az újdonság és ami hétköznapi

Az újdonság felébreszt minket. Peter Ouspensky igazolta ezt az önemlékezésre tett első kísérleteivel. Felismerte, hogy egész élete során alkalomszerűen emlékezett önmagára, ám nem tudva, hogy mi az, valamint ritkán és akaratlanul:

Az újdonság éberré tevő ereje könnyen arra a következtetésre vezethet minket, hogy a tudatosság pusztán a külső változás előidézésétől függ. Ám az újdonság folytonos előidézése reménytelen, mert bármilyen gyakran próbáljuk is ezt elérni, mindennapi életünk úgyis gyorsan visszatér a szokott mederbe: reggel felkelés, mosakodás, öltözködés, evés, munka és így tovább.
Hogyan lehet akkor az önemlékezést előidézni az újdonság erejének segítsége nélkül?
Ez volt a feladat, amellyel Ouspensky szembesült, miután Gurdjiefftől megtudta, hogy emlékeznie kell önmagára. Ez az a feladat, amellyel mi is szembesülünk, amikor elindulunk az öntudatosság felé vezető úton.

Gurdjieff a tudatos erőfeszítésről

Mivel a külső újdonság nagyrészt nem esik irányításunk alá, ezért a Negyedik Út eszközöket ad nekünk, hogy segítsen az önemlékezést tudatosan előidézni. Ezek képessé tesznek arra, hogy megláthassuk alvásunk természetét egy adott percben, és alkalmazni tudjuk a megfelelő tudatos erőfeszítést hogy kiemelkedjünk onnan.
Gurdjieff hangsúlyozta: nem pusztán erőfeszítés, hanem tudatos erőfeszítés az, amiről szó van. Ami azelőtt véletlenszerűen jött, azt most tudatosan kell előidézni. A tudatos erőfeszítés magába foglalja az intelligenciát és a szándékosságot, vagyis pontosan azokat a jellemzőket, amelyek hiányoznak a külső újdonságból. Ebben a szellemben, az e havi témát a tudatos erőfeszítésnek szentelem.

A nagy eltávozás

Inspiráció gyanánt térjünk vissza Sziddhárta herceg eltávozásának történetéhez (akik még nem olvasták az előző havi bemutatkozó posztot, azok elolvashatják itt: Gurdjieff a megszabadulásról – I. rész).
Miután Sziddhárta felismerte, hogy be lett zárva a palotai életbe, megfogalmazta vágyát, hogy eltávozik onnan. Számunkra Sziddhárta palotája az alvást jelképezi, elvágyódása a felébredés vágyát jelzi, amikor pedig ténylegesen elindul, az az ebbe az irányba tett tudatos erőfeszítést jelenti.
Egy második- vagy harmadik századi buddhista dombormű megjeleníti Sziddhárta távozását. A herceg éjjel felszállt lovára, és elérte atyja városának kapuját, ahol át kíván lépni a szabadságba. Az istenek körbeveszik őt, és ámulva nézik.
Ez a dombormű egy értékes apróságot ad a nagy eltávozáshoz: Sziddhárta lova fizikailag áttöri korábbi világának kétdimenziós síkját, és átmegy egy új dimenzióba.

Egy új dimenzió

A tudatos erőfeszítés új dimenziót ad a pillanathoz: többet tapasztalunk, mint amennyit általában szoktunk. Felébredünk.
Arra kérem íróimat, osszák meg a tudatos erőfeszítésre vonatkozó tapasztalataikat; hogyan sikerült áttörniük kétdimenziós alvásukat; milyen természetű erőfeszítés volt ez, hogyan illeszkedett az adott körülményekhez, és hogyan emelte ez fel őket egy új dimenzióba.