Gurdjieff a vizuális művészetről

Egy kép többet ér ezer szónál. És míg a szavak lassúak, addig egy kép azonnal hatással van nézőjére:  egy kép egy tiszta érzékelés pillanatában olyan hatással lehet ránk, amit csak több órás olvasás tudna kiváltani.

„Vannak isten alakok és különféle mitológiai hősök alakjai, amiket könyvként lehet olvasni, csak nem az ésszel, hanem érzelemmel, feltéve hogy az megfelelően fejlett.” – Gurdjieff (Peter Ouspensky – Egy ismeretlen tanítás töredékei című műve alapján)

Gurdjieff az érzelmekről

Az érzelmi központ felkészítése

Gurdjieff-Wei-Buddha

Buddha – Wei dinasztia

Gurdjieff megfigyelése szerint a művészet valós megértéséhez egy kellően fejlett érzelmi központ szükséges.

Az érzelmi központ a négy alsóbb központ (érzelmi, mozgási, ösztönös és intellektuális) közül a leggyorsabb. Érzékelése azonnali: ahogy belépünk például egy szobába, egyből érzékeljük, hogy az ott lévő emberek fáradtak, boldogok, vagy éppen perlekedős hangulatban vannak. Szintén egyből érzékeljük, hogy valaki elégedett-e vagy elégedetlen-e velünk, hogy bízik-e bennünk, vagy gyanakvó velünk szemben, vagy éppen azt, hogy szeret-e minket, vagy inkább tart tőlünk.

Amennyiben az érzelmek észleléséért felelős receptorainkat az objektív művészetre irányítjuk, akkor egy szobor például azonnali mély benyomást tehet létezésünkre.

Általában azonban az érzelmi központ túlságosan „alultáplált”  ahhoz, hogy megfelelő sebességgel működjön; finom energiája pedig a negatív érzelmeken keresztül elszivárog. Ez azt jelenti, hogy csak durva, nyers üzemanyag marad számára, ami olyan, mintha egy sport autót finomítatlan üzemanyaggal hajtanánk.

Ahhoz, hogy az alvás és felébredés közötti szakadékot át tudjuk hidalni, az érzelmi központot a megfelelő sebességre kell felkapcsolni. A negatív érzelmek nem kifejezésével történő munka teremti meg az alapot a megfelelő érzelmi érzékelés képességhez.; felkészíti a szívet arra, hogy egy magasabb formájú táplálékot tudjon befogadni, egy finomabb üzemanyagot, amely közelebb viszi a magasabb központokhoz.

Az objektív művészet mint táplálék

Ez a táplálék az objektív művészet, amely magában hordozza azt a lehetőséget, hogy nézőjét transzformálja. Ahogy Gurdjieff maga is megfigyelte utazásai során, az objektív művészet jelentős bölcsességet közvetít, de ez a bölcsesség nem szavakkal kifejezett. A bölcsesség ebben a formában egy szótlan energia-dózis, egy mély lélegzetnyi friss inspiráció.

A valóság egy pillanat. Ahhoz, hogy a valóságba behatoljunk, nincs idő szavakra. Ezért egy kép előnye ezer szóhoz képest a sebességben rejlik. A szavak az intellektuális központhoz „beszélnek” (amely a leglassúbb az alsó központok közül), míg a képek az érzelmi központhoz szólnak (amely pedig a leggyorsabb alsó központ). Az objektív művészet tehát a nézőt mintegy „kilövi” a pillanatba.

Más szóval, az objektív művészet az érzelmi központot átalakítja magasabb központokká, amellyel áthidalja a rést az emberben alsóbb és felsőbb világai között.

Közép- Ázsiái utazásaink alatt találtunk a sivatagban, a Hindu Kush lábánál egy különös szobrászati művet, melyről először azt gondoltuk, hogy egy ősi Isten vagy ördög. Először csak a kíváncsiság érzetét váltotta ki belőlünk. De egy idő után érezni  kezdtük ennek a figurának a tartalmát, egy nagy és összetett kozmológiai rendszert.” – George Gurdjieff (Peter Ouspensky – Egy ismeretlen tanítás töredékei című műve alapján)

Gurdjieff az intelligens művészetről

Gurdjieff-Bodhisattva

Bódhiszattva – Sui dinasztia

A korai buddhista szobrászat célja ennek a hatásnak az elérése volt. Gondosan kifaragott bódhiszattva szobrok köszöntötték a látogatókat a buddhista szentélyeknél.  Ezek a szobrok hihetetlenül élethűek, annak ellenére, hogy „élettelen” kőből készültek. Úgy tűnnek, mintha lélegeznének és figyelnének, mintha a látogatóval akarnának szembetalálkozni, hogy otthon üdvözölhessék őket.

 

A látogatót tehát – aki gyakran zarándokként érkezett oda egy hosszú utazást követően – a nyugalom és a tudatosság egy mélyreható vizuális ábrázolása köszöntötte. Ha a látogató egy pillanatra megáll és engedi, hogy az impresszió belé hatoljon – és érzelmileg is felkészült – akkor a látvány, a kép a valóságba ránthatja, úgymond „sokkolhatja” őt.

Vizsgáljuk meg az ebben a bejegyzésben szereplő bódhiszatvákat. Egy pillanat alatt megjelenítik a megvilágosodás számos vonását – vonásokat, amelyeket egész könyveken keresztül lehetne magyarázni: bölcsesség, együttérzés, tudatosság, elégedettség, koncentráció, rugalmasság és még sok más. A szobor a „kőben” fejezi ki azt, amelyet a Dhammapada szerzői írásban közvetítettek. De a szobor, mint vizuális alkotás üzenete az arra felkészült szívbe egy pillanat alatt behatol.

Végsősoron tehát az objektív művészet arra törekszik, hogy az objektív embert tükrözze vissza. Nem csak azt tükrözi ami, hanem azt is, amivé válhat.

“Az egész szoborban nem volt semmi véletlenszerű, semmi, ami ne bírt volna jelentéssel. És végül megértettük azoknak az embereknek a célját, akik e szobrot megalkották… Ez, igazán ez volt csak művészet!” – Gurdjieff