Ouspensky a tudatosságról

Ouspensky a tudatosságot helyezte tanításának középpontjába. Tanítása szerint a természet csak a tudatosság határáig juttatja el az embert: egy pontig, amelyen túl csak óvatos és intelligens erőfeszítéssel haladhat. Továbbá azt is állította, hogy a két nem természetes, mégis elérhető tudatállapot – az öntudatosság és az objektív tudatosság – annyira ritkák az emberben, hogy gyakorlatilag nemlétezőknek tekinthetők.

Ouspensky a tudatosság méréséről

„Először is a tartam: mennyi ideig volt valaki tudatos. Másodszor az előfordulás gyakorisága: milyen gyakran válik valaki tudatossá. Harmadszor a kiterjedés és mélység: mivel kapcsolatban válik valaki tudatossá, ami nagyon sokat változhat az ember növekedése során.” – Peter Ouspensky

Ouspensky hangsúlyozta, hogy a tudatosságnak fokozatai vannak, és hogy ennek aktualizálása az emberben fokozatosan megy végbe. A három kritérium, ami által a tudatosság növekszik – gyakoriság, tartam és mélység – folyamatossági viszonyban vannak. Csak elégséges gyakorisággal lesz a tartam megvalósítható, és csak elégséges tartammal fog a mélység gyakorlati lehetőséggé válni. A gyakoriság, tartam és mélység ezért az ember tudatosságának természetes mértékei.

Ez a háromszoros mérték jelenkori kifejezése a szikra, a láng és a tűz ősi analógiájának. Az ezoterikus kereszténység a fény e három fokozatát használta a tudatosság vagy belső fény ugyanazon aspektusainak kifejezésére. Mindezt összekapcsolták az Isten fiának fogantatásával, születésével és növekedésével. Mária foganása a szikra; Jézus születése a láng; Jézus növekedése pedig, ami szenvedéséhez és keresztre feszítéséhez vezet, a tűz. Ezoterikusan, az evangéliumok mitikus formában a tudatosság fejlődését ábrázolják az emberben.

A tudatosság gyakorisága – a szikra

Egy szikra a tűz legkisebb és legrövidebb megnyilvánulása. Egy pillanatra felvillan és eltűnik. Önmagától egy szikra alig ad elégséges világosságot. Elsődleges értéke az égést előidéző képességében van. A szikrák sorozata már megnöveli a valószínűségét annak, hogy valamelyikük érintkezésbe lép egy éghető anyaggal és tartós lánggá alakítja azt.

A tudatosság ugyanígy tűnik fel és tűnik el, egy szempillantásra megvilágítva belső tájainkat mielőtt eltűnne, és mi a sötétben maradunk. A gyakorlatlan emberben a tudatosság szikrái gyengék. Annyira rövidek és ritkák, hogy könnyen figyelmen kívül hagyják és alábecsülik.

A tudatosság szikráinak nagyobb gyakorisága azonban átalakítja önmagunk tapasztalatát azáltal, hogy közelebb juttat az öntudatossághoz. Ezért az első tényező a tudatosság mérésében a szikrák gyakorisága.

Az ezoterikus kereszténységben az angyali üdvözlet, amikor Gábriel angyal megjelenik Szűz Máriának, bejelentve Istentől való foganását, egy ilyen szikrát jelent. Mária képviseli az éghető anyagot, amely készen áll a Szentlélek szikrájának fogadására, és arra, hogy tartósan lángra lobbanjon.

A tudatosság tartama – a láng

A láng végtelenül felülmúlja a szikrát erejében és tartósságában. Bár megzavarható, mégsem tűnik el váratlanul, csak ha valamilyen külső erő kioltja. A láng elég sokáig ég ahhoz, hogy huzamosan megfigyeljük, és bár ahhoz még gyenge, hogy megvilágítsa az egész szobát, de magunkkal vihetjük, hogy fényénél láthassuk a szoba különböző részeit és ami ott található.

Ám a láng csak egy szikrából eredhet. A szikrák gyakoriságának növelésével növekszik annak gyakorlati lehetősége, hogy néhány szikra lángot keltsen. Ezek kicsiny lángokká egyesülhetnek, amelyeknek már van saját erejük, ellentétben a szikrával, ami előre láthatóan eltűnik. Ezért a gyakoriság növelése megnyitja az ajtót a tudatosság második tényezője: a tartam felé.

A Jézus születését ábrázoló flamand festők, hogy kifejezzék Mária eredményességét a tudatosság szikrájának befogadásában, gyakran ábrázolták Szent Józsefet kezében gyertyával és a lángot védelmezve. Ezoterikus értelemben a gyermek Jézus képviseli a szikra (a Szentlélek) eredményét, ami egyesült az éghető anyaggal (Szűz Máriával).

A tudatosság mélysége – a tűz

Ahogyan a láng természete felülmúlja a szikráét, úgy a tűz tulajdonságai felülmúlják a lángét. A tűz szinte megzavarhatatlan és nem lehet véletlenszerűen kioltani. Egy lobogó tűz erőteljes, és ha valamit beledobnak, az csak növeli az erejét. A tűz teljesen megvilágítja a sötétséget, ahogyan a kandalló megvilágítja és fölmelegíti a szobát.

Először van a láng, utána jön a tűz. Ugyanígy, a tudatosság mélysége csak a meghosszabbított időtartammal lesz gyakorlatilag megvalósítható. És ahogyan a tűznek szinte nincs határa abban, hogy mekkorára nőhet, úgy nincs határa a tudatosságnak sem, ami, ahogyan Ouspensky megfigyelte: „nagyon sokat változhat az ember növekedése során”. Nincs határa, hogy mennyivel tudunk mélyebbre tekinteni, mennyivel többet tudunk felfogni, saját magunkról és a minket körülvevő világról.

Az ezoterikus kereszténység a tudatosság mélységét Krisztus tüzes szenvedésével fejezi ki, amit flamand festményünk úgy jelez előre, mint erdőtüzet a háttérben. Jézus szimbolikus utazása során – ami a fogantatással kezdődött és a keresztre feszítéssel végződött – a szikra tűzzé alakult át, és elnyelte a sötétséget, ami az alvást jellemzi.

Ouspensky a tudatosság jelentőségéről

Ezoterikus értelemben az evangéliumok csodája az ember megvilágosodását fejezi ki: a belső fény kibontakozását ábrázolják ugyanazon háromszakaszú folyamat útján, amit Ouspensky vázolt. Nem csoda hát, hogy Ouspensky az öntudatosságot szisztémája tengelyébe helyezte, azt állítva, hogy az összes többi idea csak az összetartó küllőket képezi. A tudatosság fénye az, ami a Negyedik Út összes többi ideáját életre kelti. De a tudatosság értékelése már önmagában megkövetel egy bizonyos mértékű öntudatosságot, és ebben rejlik a felébredés nagy próbája. „Az emberek gyakran kérdezik: mit nyer az ember azzal, hogy tudatossá válik?” – mondta Ouspensky tanítványainak. „Ezt azért kérdezik, mert nem tudják, hogy mi a tudatosság eredménye. Amikor tudatosak vagyunk, akkor kapcsolatban vagyunk a magasabb központokkal, és akkor a teljes kép megváltozik.”