Ouspensky tanítása

Ouspensky a csodálatos keresésében

A huszadik század elején Ouspensky felkereste Konstantinápolyt, Szmirnát, Görögországot, Egyiptomot, Ceylont és Indiát, a csodálatos nyomát kutatva. „Hogy mit jelent ‘a csodálatos’, azt nagyon nehéz meghatározni,” írta ‘A csodálatos keresése’ című könyvének nyitó fejezetében. „De számomra ennek a szónak nagyon határozott jelentése volt. Már régen arra a következtetésre jutottam, hogy az ellentmondások labirintusából, amelyben élünk, nem lehet másképp kijutni, csak egy teljesen új úton, ami nem hasonlít semmihez sem, amit eddig használtunk…”

Azonban Ouspensky sorsa nem az volt, hogy a csodálatost ott találja meg, ahol kereste. Az I. világháború kitörése Ceylonban érte őt, és akarata ellenére Oroszországba kényszerítette vissza, annak ellenére hogy úgy érezte, olyan nyomot talált, ami elvezethet a csodálatoshoz, amit oly elszántan keresett. Felismerte, hogy több időre van szüksége, továbbá, hogy a titok létezett, ám jobban és sokkal mélyebben elrejtve, mint eredetileg képzelte. Ouspensky nem sokkal a háború kitörése után tért vissza Oroszországba, és számos nyilvános előadást tartott utazásairól és kutatásairól Szentpétervárott és Moszkvában.

„Azt már tudtam, hogy egy iskolát, vagy iskolákat fogok keresni. Már régen erre a következtetésre jutottam. Felismertem, hogy a személyes, egyéni erőfeszítések elégtelenek, és hogy nélkülözhetetlen kapcsolatba lépni a valódi és élő gondolkozással, aminek valahol léteznie kell, de amivel elveszítettük a kapcsolatot.” (A csodálatos keresése című könyvből)

Ouspensky találkozik Gurdjieffel

1915 tavaszán két ember, akik előadását látogatták, bemutatta Ouspenskyt George Ivanovitch Gurdjieffnek. Gurdjieff és az ő eszméi erős hatást tettek Ouspenskyre. Rövid idő alatt megértette, hogy számos dologra rátalált, amit addig Keleten keresett. Felismerte, hogy a gondolkozás egy teljesen új rendszerével találkozott, ami felülmúl mindent, amivel korábban találkozott. Ez a szisztéma új fényt vetett a pszichológiára, és megmagyarázta azt, amit Ouspensky nem értett meg azelőtt az ezoterikus ideákról és „iskolai alapelvekről”.

„Tetszettek Gurdjieff mozdulatai, amelyekben volt valami nagy adag macskaszerű kecsesség és magabiztosság; még a csendjében is volt valami, ami megkülönböztette őt másoktól. Úgy éreztem, hogy nem Moszkvában szeretnék találkozni vele, nem ebben a lakásban, hanem valamelyik helyen, ahol mostanában jártam – valamelyik kairói mecset udvarában, valamelyik ceyloni romvárosban, vagy valamelyik dél-indiai romtemplomban, mint Tanjore, Trichinopoly vagy Madura.” (A csodálatos keresése című könyvből)

Így találkozott Ouspensky a csodálatossal; nem az egzotikus Keleten, hanem odahaza, ahol a legkevésbé számított rá, hogy megtalálja. Valójában keleti utazásai arra a felismerésre vezették, hogy egy tanítót és emberek egy szervezett csoportját kell megtalálnia, akiknek közös a céljuk – vagyis egy iskolát. Megértette, hogy egyedül nagyon keveset tud csak elérni. Ouspensky éppen ezért ideális helyzetben volt ahhoz, hogy értékelje Gurdjieffet és tanítását, amikor Oroszországban megismerkedett vele

Ouspensky magáévá teszi a Negyedik Utat

Gurdjieff és Ouspensky eltérő kulturális hátérrel, neveltetéssel és esszenciális tendenciákkal rendelkező emberek voltak. Visszatekintve el lehet mondani, hogy a Negyedik Út egymást kiegészítő közvetítői voltak, hogy amit az egyikük nem tudott nyújtani, azt a másik kiegészítette. Mindazonáltal, a találkozásukat követő években Ouspensky arra kényszerült, hogy túllépjen természetes hajlandóságain annak érdekében, hogy Gurdjieff vezetése alatt tanuljon, és alávesse magát az ő módszereinek. Maga Gurdjieff is még kezdő tanító volt, és úgy tűnik, tanítása továbbfejlődött, ahogyan tanítványainak első nemzedéke tanult tőle.

Ouspensky szerint elérkezett egy pont, amikor Gurdjieff elkezdett eltérni a tanítás igazolásától a hit irányába. Többé nem követelte meg tanítványaitól a megértést, hanem azt követelte meg, hogy vakon kövessék. Ouspenskynek nehézséget jelentett ez a hozzáállás, valamint a hatások, amit Gurdjieff csoportján észrevett. Ouspensky számára a zavar időszaka következik, amikor azzal kell küzdenie, hogy egyrészt Gurdjieff lekötelezettjének érzi magát, másrészt viszont nem ért egyet a módszereivel.

Ez a konfliktus arra kényszeríti Ouspenskyt, hogy különbséget tegyen a szisztéma, amit Gurdjiefftől kapott-, és a nagyobb tradíció között, amihez a szisztéma tartozott. „A Negyedik Út nagy” – mondja  -, „ez a szisztéma pedig hozzá képest nagyon kicsiny.”

Ouspensky elhagyja Gurdjieffet

Gurrdjieff módszereinek fokozatos megváltozása az igazolástól a hit irányába arra kényszeríti Ouspenskyt, hogy szakítson vele, és függetlenül folytassa a munkát. Az I. világháború utáni felfordulás Gurdjieffet Franciaországba sodorja. Ouspensky eközben tanítványok kis csoportját hozza létre Londonban és továbbra is figyelemmel kíséri Gurdjieff haladását. Ouspensky tesz még néhány kísérletet az együttműködésre Gurdjieffel, ám végül föladja, és a teljes elkülönülés mellett dönt. Tanítványinak megadja a választási lehetőséget, hogy vagy az ő munkáját folytatják, vagy Gurdjieffét.

Ouspensky mindenképpen el akarja kerülni a versengést Gurdjieff franciaországi intézetével. Annak tudatában, hogy Gurdjieff kapcsolatba lépett a Negyedik Út forrásával, erőfeszítéseit arra összpontosítja, hogy egy hasonló forrással lépjen kapcsolatba. Bár bizonytalan abban, hogy ez mit is jelentene, Ouspensky ezt a forrást metafizikai természetűnek véli, egy magasabb befolyás formájában. Abban reménykedik, hogy rá tud csatlakozni a forrásra, mégpedig nem fizikai kontaktussal, hanem azáltal, hogy csoportjának szintjét elég magasra emeli ahhoz, hogy felfoghassák a fölöttük lévő szintről kibocsátott hullámokat.

Eközben Gurdjieff bezárja intézetét és elbocsátja tanítványait. Ouspensky látja, ahogyan Európa egy újabb társadalmi felfordulás időszakába süllyed. Előre jelzi a fasizmus és kommunizmus felemelkedését és az elkerülhetetlen háborút. Ebben az időszakban tanítványa, John Bennett megkéri, számoljon be Gurdjieffel való kapcsolatának természetéről, amire Ouspensky így válaszol:

„Ezen évek során (mielőtt a munkát kiterjesztette volna Londonban) vártam, mert látni akartam, hogy Mr. Gurdjieff mit fog tenni. A munkája nem hozta meg az eredményeket, amiket remélt tőle. Most teljesen bizonyos vagyok afelől, hogy létezik egy Nagy Forrás, amelyből a szisztémánk ered. Mr. Gurdjieff kapcsolatba kellett hogy lépjen ezzel a Forrással, de nem hiszem, hogy ez teljes mértékű kapcsolat volt. Valami hiányzik, és ő nem volt képes azt megtalálni. Ha nem tudjuk ezt megtalálni rajta keresztül, akkor az egyetlen reményünk az, hogy közvetlen kapcsolatba lépünk a Forrással … Egyetlen reményünk, hogy a Forrás is keresni fog bennünket. Ezért tartom ezeket az előadásokat, itt,Londonban.”

Ouspensky londoni csoportjai

Ouspensky munkájának növekedése egyszerre igényli és lehetővé is teszi a szélesebb körű lehetőségeket és a jobb szerveződést. 1935-ben megvásárolnak egy vidéki házat és farmot, körülbelül 20 mérföldre Londontól. Itt él Ouspensky néhány régebbi tanítványa, és hétvégenként különféle jellegű gyakorlati munkát szerveznek, mintegy 100 ember számára. 1938-ban egy nagyobb házat találnak Londonban, műteremmel, és 300 fős befogadóképességgel. Ez az épület lehetővé teszi a Historiko-Pszichológiai Társaság megalakulását, ami külső formát ad Ouspensky munkájának.

Azonban a háború okozta megszorítások lehetetlenné teszik a munka folytatását Angliában; a katonai sorozások mellett polgári szolgálatos behívások történnek, az élelem és energia minden formáját korlátozzák és mindennaposak az áramszünetek. A vidéki ház a Surrey-beli Lyneban számos ember menedékhelyévé válik, és Ouspensky kis találkozókat tart ott, miközben próbálja megbecsülni a háború várható időtartamát. Miután Európa elesik Németország előtt, fölismeri, hogy hosszú háborúra kell számítani, és elhatározza, hogy az Egyesült Államokba megy, ahol már számos ismeretsége van.

Ouspensky New Yorkban tart találkozókat 1941 és 1946 között, amelyeken sokan részt vesznek. Megkapja Franklin House-t, egy nagy házat és birtokot New Jersey-ben. Itt Madame Ouspensky szervezi meg a gyakorlati munkát, így Ouspensky folytatni tudja előadásait és írói tevékenységét.

Ouspensky elhagyja a szisztémát

Bár a londoni csoportok néhány tagja a háború alatt Amerikába jött, és a háború végével mások is érkeznek, Ouspensky, saját belátása szerint nem fejezte még be, amivel követőinek Angliában tartozott. Úgy érzi, eljött az idő, hogy „fölszabadítsa” őket a szisztéma alól, így szabaddá téve őket arra, hogy saját útjukon találják meg az igazságot. 1947-ben visszatér Angliába, és bár nagy erőfeszítésébe telik, képes még hat találkozót megtartani több mint 300 fős hallgatóságának.

Ouspensky érzi, hogy ideje már a végére jár. Megérti, hogy külső munkája nem járt sikerrel abban, hogy megalapítson egy iskolát és kapcsolatba lépjen a „forrással”. Egy olyan lépéssel, ami megdöbbenti tanítványait, elhagyja a szisztémát, és megkérdezi tőlük, hogy mit akarnak ők. Némelyek számára ez nagy zavart és tanácstalanságot okoz; mások számára viszont ajtókat nyit a felfedezés új területei felé. (Ouspensky munkájának folytatásáról az „Ouspensky a színfalak mögött” cím alatt olvashatnak.)