Gurdjieff forrásai

Gurdjieff kora vs. jelenünk

A viharos huszadik század minden bizonnyal elmosta mindazon tradíciókat, amelyeket Gurdjieff azok végső állapotában még tanulmányozhatott. A világ e száz év során annyi változáson ment keresztül, mint az azt megelőző ezer esztendőben összesen: világháborúk, forradalmak, tömeges elvándorlások, új országok kialakulása és régiek felbomlása, az ősi művészetek nagy felfedezései és brutális pusztulásai. Napjainkban tehát már nem az a nagy kérdés, hogy el tudunk-e jutni azokhoz a csoportokhoz, amelyeket Gurdjieff fedezett fel Közép-Ázsiában, hiszen azokat már réges-rég elpusztították.

Mindazonáltal korunknak vannak előnyei is Gurdjiefféhez képest: a tudomány számos olyan relikviát fedett fel számunkra, amelyek Gurdjieff idejében még ismeretlenek voltak. A régészet napjainkban már egy sokkal rendszerezettebb tudományterületnek számít, és globális méreteket ölt; nemzetek fognak össze és forrásaikat egyesítik annak érdekében, hogy közösen mélyreható feltárásokat végezhessenek. Gurdjieff számos állítása mára bizonyítást nyert, és ezek alátámasztják azt a lehetőséget, hogy Gurdjieff hiteles ezoterikus tudással rendelkezett, illetve kapott. Számos állítását azonban továbbra is kérdések övezik.

Gurdjieff bizonyítást nyert állításai

Gurdjieff nyugati tanítványait egyrészről a nyugati tudomány által ismeretlen ezoterikus tudásról szóló tanításai ejtették rabul. Történelmi, kozmológiai és pszichológiai előadásai egyedülállónak bizonyultak. Száz évvel később pedig számos pszichológiai elmélete, megközelítése már a „mainstream”, azaz általánosan alkalmazott pszichológia részévé vált; ilyen például az Enneagram bölcselete, vagy az emberi típusok természetes felosztása. Néhány történelmi állítását azóta pedig már tudományosan is alátámasztották.

Gurdjieff elsivatagosodás előtti Egyiptoma

Gurdjieff állítása szerint a birtokában volt egy térképnek, amely még az elsivatagosodás előtti Egyiptom területéről származott, egy olyan fejlett civilizációról, amely szerinte a Nílus deltájában élt még az egyiptomi Ó-birodalom előtt. Állítása szerint ezekben az időkben keletkeztek az olyan hatalmas, régi építmények, mint a Szfinx és a gízai piramisok. Azóta számos hasonló kutatás eredményezett hasonló feltételezést, azonban az egyiptomi régészek ez idáig elutasítják azt az állítást, hogy ezek az építmények korábbi időből származnának mint az általuk elismert Ó-birodalom.

Mára azonban elfogadott tény, hogy a Szahara helyén nem volt mindig sivatag.  Ebből kiindulva pedig létezhetett egy elsivatagosodás előtti Egyiptom is, ahogy azt Gurdjieff is állította, amely valószínűsíthetően messze túlnyúlt a Níluson, hiszen a jobb időjárási körülmények által lehetséges lehetett, hogy a civilizáció az egész afrikai kontinens felső részéig kiterjeszkedhessen. A Szahara közepén talált kőfaragások pedig olyan állatfajok létezését bizonyítják, amelyek csak egy buja, zöld környezetben tudtak volna megélni.

A feltételezések szerint ez a civilizáció kénytelen volt az éghajlati viszonyok romlása miatt felfelé, a Nílus irányába vándorolni, amely így jelenthette az ősi Egyiptom felemelkedésének kezdetét. Az, hogy ez a civilizáció Gurdjieff elsivatagosodás előtti Egyiptoma, továbbra is kérdés, de mindenképpen bizonyíték arra, hogy létezett már egy civilizáció az általunk ismert Egyiptom előtt is.

Gurdjieff második Holdja

„Belzebub elbeszélései unokájának” című művében Gurdjieff  szerint a Hold a Föld egy leszakadt darabjából keletkezett egy aszteroida ütközés eredményeként. Említést tesz továbbá egy második holdról is, amely a Föld körül kering, és ismeretlen a csillagászat számára. Bár a tudomány nem támasztja alá a Hold keletkezésének ezen elméletét, azóta beazonosításra került egy olyan második bolygó létezése, amely egy szokatlan pályán kering a Föld körül – ez szintén egy esetleges alátámasztása lehet Gurdjieff állításának.

Gurdjieff még nem bizonyított állításai

Gurdjieff Atlantisza

Gurdjieff megerősítette Platón Atlantisz mítoszának valódiságát, mely szerint eredetileg létezett egy fejlett civilizáció, amelynek tagjai a földi pusztulásuk jövendölésére válaszul tudatosan szétszóródtak a világon. Civilizációjuk spóráit a ma ismert világon szórták szét olyan kultúrák megteremtésével, amelyek egyetlen és azonos alapgondolat variánsai – ez magyarázhatja az egymástól távol született emberek közötti hasonlóságot.

Régészetileg mindezt még nem bizonyították, és bár számos helyet véltek már beazonosítani Atlantisz lehetséges helyeként, eddig egyik feltételezés sem nyert megerősítést. Mindazonáltal, egy ilyen elmélet sokkal jobb magyarázatot ad arra, – ami még régészeti bizonyításra is vár – hogy miért létezhet olyan szoros hasonlóság az ősi hindu, sumér és egyiptomi kultúrák között.

Gurdjieff utolsó felfedező túrája a franciaországi Lascaux-ban található barlangokhoz vezetett.  A barlangok falán található őskori falfestményeket megvizsgálva Gurdjieff Bennetnek azt állította, hogy a rajzok mintegy tízezer évesek, és azokat az atlantisziak festették. A radiokarbonos kormeghatározás szerint azonban a rajzok  Kr. e. 17 ezer körül keletkezhettek, lényegesen korábban tehát, mint ahogyan azt Gurdjieff sejtette. Ráadásul, azóta további, még korábbi időkből származó falfestményeket rejtő barlangokat is felfedeztek, amely azt bizonyítja tehát, hogy Gurdjieff őstörténettel kapcsolatos tudása pontatlan volt.


Gurdjieff hatása

Úgy tűnik, hogy számos történetét Gurdjieff tudatosan találta ki, mellyel a vak hitet akarta visszafogni, valamint ösztönözni olvasóit arra, hogy saját maguk ítéljék meg a kezükben lévő olvasmányt. Valójában azonban azt is nehéz megítélni, hogy a Találkozások rendkívüli emberekkel című könyvében szereplők közül melyek lehettek valós események, és melyek  csak kitaláltak. Ouspensky elmondása szerint Gurdjieff gyakran önmagával is ellentmondásba került állítva egy bizonyos dolgot egy előadásán, majd annak ellenkezőjét egy másikon.

Bárhogyan is, történelmi állításainak pontossága nem kell, hogy hatással legyen rendszerének érvényességére. Egyértelmű, hogy a nyugatnak és a huszadik századnak is a régi korok egy jól megalapozott szisztémáját hozta el. Nyilvánvaló volt, hogy saját élete a bizonyíték a rendszer hatékonyságára, amely létezésében olyan transzformációt okozott, amellyel a nyugati világ csak nagyon ritkán találkozhatott. E rendívülisége számos embert ragadott meg és tett követőjévé.