Gurdjieff a Teremtésről 3 Harmadik rész – Visszatükröződés

Asaf Braverman

Az angol “reflection” szó (magyarul: visszaverődés, tükröződés) egy latin szóból származik, és szó szerint azt jelenti, hogy “visszafelé hajlás”. Eredetileg a tükröződést jelentő szó arra utalt, hogy egy visszaverődő felület a rá eső fényt visszaverte (mint egy tükör vagy egy tükröződő tavacska). Idővel azonban e szónak a használata meghaladta annak erdeti, fizikai jelntését, így magába foglalja azt a jelentést is, amikor valaki gondolatait egy irányba összpontosítja (vagyis “elmélkedik”). Ha valami eltűnik, akkor gondolatban fel tudom idézni a lelki szemeimmel, ha elmélkedem rajta.

Az elmének az a képessége, hogy visszatükrözzön, áldás és átok is egyszerre. Átok, ha megengedjük, hogy válogatás nélkül múltbéli eseményeket idézzen fel és dagonyázzon jövőbeni fantáziákon. Áldás, mikor a visszaemlékezés erejét arra használjuk, hogy tudatos célunk fenntartására fókuszáljunk.

Ouspensky a gondolat helyes használatáról

“Gondolataink bizonyos mértékű irányításával rendelkezünk: gondolhatunk egyik vagy másik dologra… Ha érdeklődésünket egy irányba tudjuk terelni, az a gondolkodásunknak bizonyos erőt kölcsönöz, ami egy idő után, legalább pillanatokra, megteremtheti az öntudatosságot.” – Peter Ouspensky

Az elménket újjászülető erővel ruházza fel azon képessége, hogy képes gondolkodni. A tudatosságra gondolva a gondolataink a tudatosság köré csoportosulnak; a gondolat felhasználható a gondolat meghaladására. Ez teszi a felébredés folyamatában hasznossá az elmét.

Visszatükröződés a bibliai teremtéstörténetben

Tekintsünk vissza egy pillanatra a teremtésről szóló legutóbbi fejezetekre:

Májusban feltártuk a tudatosság misztikus jelenségét. Megosztottuk azokat az egyszerű sokkokat, amik napközbeni alvásunkból felébresztenek, és megfigyeltük, ahogy ezek a sokkok mind magukkal hozták az “ön-megfigyelés” világosságát.

Júniusban  feltártuk, miként lehet a tudatosság állapotát meghosszabbítani. Azáltal, hogy az ön-megfigyelés fényét felhasználtuk arra, hogy megkülönböztessük, mi tartott bennünket alvásban és mi segített bennünket éberen maradni, megakadályoztuk hogy visszatérjünk az alvás állapotába. Ezt a második lépést neveztük “elkülönülés”-nek.

Ezt a két lépést a bibliai teremtéstörténet segítségével egymásba ágyaztuk. Az “önmegfigyelés” a fény teremtése volt. Az “elkülönülés” a fény elkülönítése volt a sötétségtől, a víz elkülönítése a földtől, és ezáltal a szárazföld megteremtése.

Ennél a pontnál az az élményünk, hogy két részünk van: egyrészt a kaotikus gondolataink, érzéseink és érzékeléseink, másrészt egy tudatos megfigyelő. Ez az elkülönítés még sebezhető és bármely pillanatban visszahullhat a káoszba. Ahhoz, hogy biztonságban tudjuk ezt az elkülönülést, használnunk kell elménk reflektáló, vagyis visszatükrözésre való képességét:

“És helyezteté Isten azokat [a fényeket] az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől.” – Mózes I. Könyve

Gurdjieff - VisszatükröződésA Biblia szerint a nap, a hold és a csillagok nem saját fényüket sugározzák, hanem Isten fényének visszatükrözését szolgáló objektumok. Felülmúlják azt a kezdeti legyen világosság-ot, ami elindította a teremtést. Miután Isten elválasztja a világosságot a sötétségtől, kijelöli a napot, a holdat és a csillagokat, hogy fenntartsák ezt a felosztást. Isten fényének visszatükrözésével Isten teremtését tükrözik vissza.

Az elme használata a tudatosság újjáélesztésére

Míg a tudatosság fénye rejtélyesen megjelenik és eltűnik, az elme elősegítheti annak visszatérését. Kialakíthatunk olyan gondolati mintákat és hozzáállásokat, melyek támogatják a tudatosságot. Ezek válhatnak belső fényünkké; a felébredés és az alvás állapotának uralkodói, akik segítenek a benső ellentét fenntartásában, ezáltal arra vonatkozó célunkat ellenőrizzék és fenntartsák, hogy létezzünk.

Ennek szellemében, írótársaimhoz az a kérdésem: milyen gondolatok és hozzáállások segítenek az önemlékezés újjáélesztésében-fenntartásában?

“Hatalmunkban áll nemcsak nem gondolni, hanem gondolni is erre vagy arra. Mindkettőt megtehetjük: a haszontalan gondolatokat felszámolhatjuk, és gondolkodásunk középpontjába helyezhetjük azt, hogy tudatosítsuk az ‘én’-t – ‘én itt vagyok ‘.” – Peter Ouspensky