Gurdjieff a megszabadulásról, 3. rész – az ellenállás

Asaf Braverman
„Amikor azután Sziddhárta visszatekintett a városra, felkiáltott: ‘Addig nem térek vissza atyám városába, míg nem láttam a születés és halál másik partját!’” – a Buddhacsáritából

Gurdjieff a megszabadulásról IIA nagy eltávozásról szóló legutóbbi írásunkban nyomon követtük Sziddhárta szökését atyja palotájának börtönéből. Megnéztünk egy buddhista domborművet, amely Sziddhárta megszabadulásának pillanatát ábrázolja, és megjegyeztük, hogy a műalkotás fizikai átlépése egy új dimenzióba Sziddhárta fölébredésére utal – az átlépésre a tudatosság új dimenziójába.

Miközben Sziddhárta még a felébredés küszöbénél tart, egy új és jelentős esemény jelenik meg a történetben, amely aztán végig fogja őt követni fejlődésének minden egyes állomásán. Ez az új elem Mára, a megszabadulás ellenfele.

Amikor a fiatal herceg távozása során ahhoz a ponthoz érkezik, ahonnan már nincs visszaút, egy hangot hall, ami rá akarja őt venni, hogy gondolja újra a dolgot:

„Ne menj tovább, uram!” – szólt Mára, azzal a szándékkal, hogy megállítja a Bódhiszattvát: „Hét nap múlva te leszel az uralkodója a négy földrésznek és a kétezer szigetnek. Állj meg, ó uram!” – a Nidánkathából

Gurdjieff megszabadulásról IIIMára az ellenállást személyesíti meg. A Buddhista művészet úgy ábrázolja őt, mint egy gonosz hadvezért, aki elefánton lovagol, és kaotikus démonok seregét vezeti. Ezek azokat az érzelmeket, gondolatokat és érzékleteket jelentik, amelyek a felébredést akadályozzák.

Különösen érdekes Mára megjelenésének időzítése: amíg a herceg elmerült a palota örömeibe, Mára a színfalak mögött maradt. Ám most, hogy Sziddhárta távozni készül, Mára személyesen jelenik meg, így akarván őt maradásra bírni.

A tudatos erőfeszítés vonzza a vele ellentéteset.

„Abban a pillanatban, amikor az ember fölébred és kinyitja a szemét, mindazok az erők, amelyek alvásban tartották, tízszeres erővel kezdenek hatni rá, amitől azonnal visszaesik az alvásba, nagyon gyakran azt álmodva, hogy ő most ébren van.” – George Gurdjieff

A Nagy Eltávozásnak ez az epizódja arra tanít, hogy a felébredés pillanatában a belső ellenállás megnövekedésére kell számítanunk. Más szóval, a tudatosság meghosszabbítása érdekében növekedni kell erőfeszítéseinknek.

Gurdjieff megszabadulásról IIIA herceg nem hallgat Mára kísértéseire, és folytatja útját, el atyja palotájából. Mára ezentúl irigykedve fogja követni Sziddhárta fejlődését, csak az alkalomra várva, hogy visszavonja őt a börtönbe. A buddhista legenda szavaival: „Akkor a kísértő a nyomába eredt, készen állva a legkisebb botlásra, szorosan, mint az árnyék, ami sohasem hagyja el alakját.”

Mára ellenszegülése folyamatosan erősödni fog Buddha útjának minden egyes lépése során, és végül a megvilágosodás fejezetében fog csúcsára érni.

Ebben a hónapban olvasóimat és íróimat egy kísérletre hívom: ismételten végezzünk el egy gyakorlatot, amit Peter Ouspensky használt bevezető előadásaiban:

„Vegyünk elő egy órát, és nézzük a másodpercmutatót, miközben próbáljunk tudatában lenni saját magunknak is, és koncentráljunk erre a gondolatra: ‘Én vagyok Peter Ouspensky [vagy akik éppen önök], ‘én most itt vagyok’. Próbáljanak meg nem gondolni semmi másra, egyszerűen kövessék a másodpercmutató mozgását, és közben legyenek tudatában önmaguknak, nevüknek, létezésüknek, és a helynek, ahol éppen vannak. Tartsanak távol minden gondolatot. Ha kitartóak, akkor ezt két percig lesznek képesek végezni. Ez tudatosságuk tartamának határa.” – Peter Ouspensky

Te mit tapasztalsz, amikor két percig megszakítás nélkül tudatos próbálsz lenni? Érzed-e, ahogyan Mára növeli az ellenállást? Meg tudod-e állítani az ő seregéből származó érzelmeket, gondolatokat és érzékleteket, mielőtt azok a hatalmukba kerítenek?